Page 445 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
felkelsz?
- Gyengén? Erős vagyok, Jorah. - De azért hogy megnyugtassa, leheveredett a párnákra. -
Mondd el, hogyan halt meg a gyermekem!
- Soha nem is élt, hercegnő. Az asszonyok azt mondják... - elbizonytalanodott és Dany látta,
hogy a férfi lesoványodott és bicegve lépked.
- Mondd el! Tudni akarom, mit mondanak az asszonyok.
A férfi elfordította az arcát. A tekintete mély felindultságot tükrözött.
- Azt mondják, a gyermek...
Dany várt, de Ser Jorah nem bírta kimondani. Az arca elsötétült a szégyentől. Maga is félig ha-
lottnak látszott.
- Iszonyatos volt - fejezte be helyette Mirri Maz Duur. A lovag hatalmas, erőteljes férfi volt, de
ekkor Dany megértette, hogy a maegi még nála is erősebb, kegyetlenebb és mérhetetlenül veszélye-
sebb. - Eltorzult. Magam segítettem világra. Pikkelyes volt, mint egy gyík, vakon született, fark-
csonkja és kis bőrszárnyai voltak, mint egy denevérnek. Amikor hozzáértem, a hús lemállott a
csontról, belül hemzsegtek a dögkukacok. Az enyészet szagát árasztotta. Évek óta halott volt.
Sötétség, gondolta Dany. A rettenetes sötétség, amely utána suhant, hogy felfalja. Ha akkor
visszanéz, elveszett.
- A fiam élt és erős volt, amikor Ser Jorah behozott ebbe a sátorba - szólalt meg. - Éreztem,
ahogy rugdalózik és küzd, hogy megszülethessen.
- Ez lehet, hogy így történt - felelte Mirri Maz Duur -, de a teremtmény, ami előbújt a méhedből
olyan volt, amilyennek leírtam. A halál vett körül bennünket abban a sátorban, Khaleesi.
- Csak árnyak - vágta rá Ser Jorah, de Dany kétséget hallott kicsendülni a hangjából. - Láttam,
maegi, láttalak, egyedül voltál és táncoltál az árnyakkal.
- A sír hosszú árnyakat vet, Vas Úr - mondta neki Mirri. - Hosszú és sötét árnyakat és a végén
nincs fény, ami visszatarthatná őket.
Dany tudta, hogy Ser Jorah ölte meg a fiát. Szeretetből és hűségből tette, amit tett, de olyan
helyre vitte, ahová élő embernek nem lett volna szabad belépnie és a sötétségnek adta a gyermekét.
Ő is tudta ezt: a szürke arc, az élettelen szemek, a bicegés erről árulkodtak.
- Az árnyak téged is megérintettek, Ser Jorah - mondta neki a lány. A lovag nem válaszolt.
Dany visszafordult a papnőhöz. - Figyelmeztettél, hogy csak halállal válthatjuk meg az életet. Azt
hittem, a lóra gondolsz.
- Nem - felelte Mirri Maz Duur. - Ezt a hazugságot te hitetted el magaddal. Tudtad, mi az ára.
Tényleg tudta? Tényleg? Ha visszanézek, elvesztem.
- Az ár megfizettetett - szólalt meg Dany. - A ló, a gyermekem, Quaro, Qotho, Haggo és
Cohollo. Az ár megfizettetett, megfizettetett és újra megfizettetett - felült a párnákról. - Hol van
Khal Drogo? Vigyél hozzá, papnő, maegi, vérmágus, bármi legyél is! Mutasd meg nekem Khal
Drogót! Mutasd meg, mit vásároltam meg a fiam életével!
- Ahogy parancsolod, Khaleesi - bólintott az öregasszony. - Gyere, elvezetlek hozzá!
Dany gyengébb volt, mint gondolta. Ser Jorah átkarolta és segített neki talpra állni.
- Bőven van még erre idő, hercegnő - jegyezte meg halkan.
- Most megyek el hozzá, Ser Jorah.
A sátor homálya után a kinti világ vakítóan fényesnek tűnt. A nap olvadt aranyként sugárzott, a
föld égett és üres volt. A szolgálóleányai ott várakoztak a gyümölccsel, a borral és a vízzel, Jhogo
pedig odalépett, hogy segítsen Ser Jorah-nak támogatni őt. Aggo és Rakharo mögöttük állt. A ho-
mokról visszaverődő napban nem sok mindent látott, míg fel nem emelte a kezét, hogy ernyőt for-
máljon a szeme fölött. Egy tábortűz hamvait látta. Néhány ló kóborolt közömbösen egy falásnyi fű
után kutatva, körülöttük pedig elszórtan sátrak és fekvőhelyek. Kis csapat gyermek verődött össze,
hogy megbámulják őt, mögöttük pedig dolgukra igyekvő asszonyokat és fáradt szemeikkel a fakó
kék égboltra meredő, aszott vénembereket vett észre, akik erőtlenül csapkodták a vérlegyeket. Leg-
feljebb száz ember, nem több. Ahol korábban a többi negyvenezer táborozott, most a homok és a
szél volt az úr.

448