Page 446 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
- Drogo khalasarja eltűnt - szólalt meg.
- A khal, aki nem tud lovagolni, nem khal - mondta Jhogo.
- A dothrakik csak az erőseket követik - világosította fel Ser Jorah. - Sajnálom, hercegnő. Nem
lehetett visszatartani őket. Ko Pono ment el először. Kikiáltotta magát Khal Ponónak és sokan kö-
vették őt. Röviddel ezután Jhaqo ugyanezt tette. A többiek éjszakáról éjszakára kevesebben lettek,
kisebb-nagyobb csapatokban távoztak. Ahol egykor csak Drogo khalasarja élt, most egy tucat új
vágtat a dothraki tengeren.
- Az öregek maradtak - közölte Aggo. - Az ijedtek, a gyengék és a betegek. No és mi, akik es-
küdtünk. Mi maradtunk.
- Elvitték Khal Drogo csordáit, Khaleesi - mondta Rakharo. - Túl kevesen voltunk, hogy megál-
lítsuk őket. Az erős joga, hogy elvegyen a gyengétől. Sok rabszolgát is elvittek, a khalét és a tieid,
de néhányat itt hagytak.
- Eroeh? - kérdezte Dany, amikor eszébe jutott az ijedt gyermek, akit a Bárányemberek városa
mellett mentett meg.
- Mago, aki most Khal Jhaqo vérlovagja, elragadta őt - felelte Jhogo. - Elől-hátul meghágta, az-
tán odaadta a khaljának, Jhaqo pedig a többi vérlovagnak. Hatan voltak. Miután végeztek, elvágták
a torkát.
- Ez volt a sorsa, Khaleesi - jegyezte meg Aggo.
Ha visszanézek, elvesztem.
- Kegyetlen sors - sóhajtott Dany -, de mégsem olyan kegyetlen, mint, ami Magóra vár. Ezt
megígérem nektek a régi és az új istenek, a bárányisten és a lóisten és minden élő isten színe előtt.
Megesküszöm rá a Hegyek Anyjára és a Világ Méhére. Mielőtt végzek velük, Mago és Ko Jhaqo
könyörögni fognak a kegyelemért, amiben Eroeh-t részesítették.
A dothrakik bizonytalanul összenéztek.
- Khaleesi - kezdte a szolgálóleánya, Irri, mintha egy gyereknek magyarázna -, Jhaqo most a
khal, húszezer lovassal maga mögött.
Dany felszegte a fejét.
- Én pedig Daenerys vagyok, a Viharban Született, Daenerys a Targaryen házból, Hódító
Aegon, Kegyetlen Maegor, előttük pedig a régi Valyria vére. A sárkány lánya vagyok és esküszöm
nektek, hogy ezek a férfiak üvöltve fognak meghalni. Most pedig vigyetek Khal Drogóhoz!
A férfi a puszta vörös földön feküdt és a napot bámulta.
Tucatnyi vérlégy telepedett a testére, de úgy látszott, mintha nem érezné őket. Dany elhessegette
őket és letérdelt mellé. A szemei nyitva voltak, de nem látott és a lány rögtön tudta, hogy vak.
Amikor a nevét suttogta, nem hallotta meg. A seb a mellkasán teljesen begyógyult, a heg szürke
volt és visszataszító.
- Miért van itt kint egyedül a napon? - kérdezte tőlük.
- Úgy tűnik, szereti a meleget, hercegnő - felelte Ser Jorah. - A szemei követik a napot, de nem
látja. Járni is képes. Elmegy oda, ahová vezeted, de egy lépéssel sem tovább. Eszik, ha ételt teszel a
szájába és iszik, ha vizet csepegtetsz az ajkaira.
Dany gyengéden megcsókolta napját és csillagát a homlokán, majd felállt és Mirri Maz Duurhoz
fordult.
- Drága a varázslatod, maegi.
- Él - válaszolt Mirri Maz Duur. - Az életét kérted. Az életéért fizettél.
- Ez nem élet valakinek, aki azelőtt olyan volt, mint Drogo. Az ő élete a nevetés volt, a hússütés
a tábortűz fölött és a ló a lábai között. Az ő élete a kezében tartott arakh és a hajában csilingelő ha-
rangok, ahogy az ellenséggel szemben vágtat. Az ő élete a vérlovagjai voltak, meg én és a gyer-
mek, akit adni akartam neki.
Mirri Maz Duur nem válaszolt.
- Mikor lesz újra olyan, mint volt? - követelőzött Dany.
- Amikor a nap nyugaton kel fel és keleten nyugszik le - közölte Mirri Maz Duur. - Amikor a
tengerek kiszáradnak és a hegyeket elfújja a szél, mint a falevelet. Amikor ismét fogansz és élő

449