Page 447 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
gyermeket szülsz. Akkor visszatér, addig nem.
Dany intett Ser Jorah-nak és a többieknek.
- Hagyjatok magunkra bennünket! Egyedül szeretnék beszélni ezzel a maegivel!
Mormont és a dothrakik elmentek.
- Tudtad - szólalt meg Dany, miután távoztak. Kegyetlen fájdalmat érzett kívül-belül, de a harag
erőt adott neki. - Tudtad, mit vásárolok, tudtad az árát is, mégis megfizettetted velem.
- Rosszul tették, hogy felgyújtották a templomomat - válaszolta a vastag, lapos orrú asszony
nyugodtan. - Ez felbőszítette a Nagy Pásztort.
- Ez nem valamiféle isten munkája volt - vágott vissza Dany hűvösen. Ha visszanézek, elvesz-
tem. - Becsaptál. Meggyilkoltad bennem a gyermekemet.
- A csődör, aki meghágja a világot így nem fog városokat felégetni. A khalasarja egyetlen nem-
zetet sem tapos már a porba.
- Felszólaltam érted - a lány hangja elgyötört volt. - Megmentettelek.
- Megmentettél? - A Lhazareen asszony kiköpött. - Három lovas hágott meg, nem úgy, ahogy
egy férfi meghág egy asszonyt, hanem hátulról, ahogy a kan kutya meghágja a szukát. A negyedik
volt bennem, amikor arra jöttél. Akkor tehát hogyan mentettél meg? Láttam, ahogy leég az istenem
háza, ahol számtalan jó embert gyógyítottam meg. Felgyújtották az otthonomat is, az utcán pedig
halmokban álltak a fejek. Láttam a pék fejét, aki a kenyeremet sütötte. Láttam egy fiú fejét, akit
alig három hónapja gyógyítottam ki a vaklázból. Hallottam, hogy sírnak a gyermekek, amikor a lo-
vasok ostorral elhajtották őket. Mondd el megint, mit is mentettél meg!
- Az életedet.
Mirri Maz Duur kegyetlenül felnevetett.
- Csak nézz rá a khalodra és meglátod, mit ér az élet, ha minden mást elveszített valaki!
Dany odahívta khasa harcosait és megparancsolta nekik, hogy vigyék el Mirri Maz Duurt és kö-
tözzék meg kezét-lábát, a maegi azonban csak mosolygott rá, miközben elvitték, mintha közös tit-
kon osztoznának. Danynek csak egy szavába kerülne és a fejét vennék... de mit nyerne vele? Egy
fejet? Ha az élet értéktelen, mi akkor a halál?
Visszavezették Khal Drogót a sátrába, és Dany megparancsolta nekik, hogy töltsenek meg egy
üstöt vízzel. Ezúttal nem volt vér a vízben. Maga fürdette meg, lemosta a port és a piszkot a karjai-
ról meg a mellkasáról, tisztára törölte az arcát egy puha ruhával, beszappanozta hosszú, fekete ha-
ját, kifésülte belőle a csomókat és gubancokat, míg úgy nem csillogott, ahogy azelőtt. Már régen
besötétedett, mire végzett és Dany teljesen kimerült. Szünetet tartott, hogy egyen valamit, de épp
csak bele bírt harapni egy fügébe és le tudott erőszakolni egy korty vizet a torkán. Az alvástól
megkönnyebbült volna, de eleget aludt... igazág szerint túl sokat is. Tartozott ezzel az éjszakával
Drogónak az elmúlt és a még előttük álló éjszakákért.
Első lovaglásuk emléke elkísérte, amikor kivezette a sötétségbe, mert a dothrakik úgy vélték,
hogy minden dolognak, ami fontos egy férfi életében, a szabad ég alatt kell megtörténnie. Azt
mondta magának, hogy vannak a gyűlöletnél erősebb hatalmak is és régebbi és igazabb varázsigék
is léteznek, mint bármi, amit a maegi Asshaiban megtanult. Az éjszaka fekete volt és holdtalan, de
a fejük felett milliónyi csillag ragyogott fényesen. Ezt jó előjelnek tekintette.
Nem fogadta őket puha fűtakaró, csak a kemény, poros, kopár és köves talaj. A szélben nem su-
sogtak fák és nem volt patak, hogy szelíd muzsikájával lecsillapítsa a félelmeit. Dany meggyőzte
magát, hogy a csillagok tömege elég lesz.
- Emlékezz, Drogo! - suttogta. - Emlékezz az első közös lovaglásunkra, az esküvőnk napján!
Emlékezz az éjszakára, amikor Rhaegót nemzetted, az egész khalasar ott volt körülöttünk, és a
szemed az arcomra szegeződött! Emlékezz, milyen hűvös és tiszta volt a víz a Világ Méhénél! Em-
lékezz, napom és csillagom! Emlékezz és gyere vissza hozzám!
A szülés túlságosan megviselte, hogy magába fogadja, ahogy szerette volna, de Doreah más
módokra is megtanította. Dany a kezét, a száját és a melleit használta. Megkarmolta és csókokkal
árasztotta el a testét. Suttogott neki, imádkozott és történeteket mesélt neki, s a végére eláztatta
könnyeivel. Drogo azonban nem érezte, nem beszélt és nem kelt fel.

450