Page 451 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Ser Addam Marbrand szólalt meg:
- Biztosíthatlak róla, mindannyian igen hálásak vagyunk neked, amiért rámutattál a nyilvánvaló
igazságra, Ser Harys. A kérdés az, hogy mit tegyünk most?
- Mit tehetünk? Jaime seregét lemészárolták, elfogták vagy szétkergették, a Starkok és a Tullyk
pedig pontosan az utánpótlási vonalunkon terpeszkednek. Elvágtak bennünket a nyugattól! Ha úgy
döntenek, Kaszter Hegy ellen vonulhatnak, nincs, ami megállíthatná őket. Uraim, legyőztek ben-
nünket. Békét kell kötnünk.
- Békét? - Tyrion gondterhelten rázogatta a borát, nagyot húzott belőle és az üres kupát a földre
hajította, ahol az ezernyi apró darabra tört. - Ott van a békéd, Ser Harys. A drágalátos unokaöcsém
tönkretette, amikor úgy döntött, hogy Lord Eddard fejével díszíti a Vörös Tornyot. Könnyebb dol-
god lenne, ha ebből a kupából akarnál inni, mint ha meg akarnád győzni Robb Starkot, hogy most
békét kössön. Nyerésre áll... vagy talán nem vetted észre?
- Két csata még nem dönt el egy háborút - érvelt Ser Addam. - Még messze vagyunk a vereség-
től. Nagyon szeretném kipróbálni a saját acélomat ez ellen a Stark fiú ellen.
- Talán belemennek egy fegyverszünetbe és megengedik, hogy foglyokat cseréljünk -ajánlotta
Lord Lefford.
- Hacsak nem hajlandóak három az egy arányban cserélni, rosszul jövünk ki az üzletből -
jegyezte meg Tyrion maró gúnnyal. - Azonkívül pedig ugyan mit ajánlanál fel a bátyámért? Lord
Eddard rothadó fejét?
- Úgy hallottam, a Segítő lányai Cersei királynénál vannak - felelte bizakodva Lefford. - Ha
visszaadnánk a kölyöknek a húgait...
Ser Addam megvetően felhorkantott.
- Teljesen bolond lenne, ha elcserélné Jaime Lannister életét két lányért.
- Akkor ki kell váltanunk Ser Jaime-et, kerüljön bármibe is - közölte Lord Lefford.
Tyrion forgatni kezdte a szemeit.
- Ha a Starkoknak aranyra van szükségük, beolvaszthatják Jaime páncélját.
- Ha fegyverszünetet kérünk, úgy gondolják majd, hogy gyengék vagyunk - vitatkozott Ser
Addam. - Azonnal meg kell indulnunk ellenük.
- Barátainkat az udvarnál bizonyára rá tudjuk venni, hogy friss katonákkal támogassanak ben-
nünket - mondta Ser Harys. - Valaki pedig visszamehetne Kaszter Hegyre, hogy új sereget állítson
fel.
Lord Tywin Lannister felemelkedett.
- Náluk van a fiam - szólalt meg. A hangja úgy hatolt át a lármán, mint kard a faggyún. - Hagy-
jatok magamra! Mindannyian!
Tyrion, mindig az engedelmesség mintaképe, felállt és távozni készült a többiekkel, de az apja
rápillantott.
- Te nem, Tyrion. Maradj! Te is, Kevan! A többiek kifelé!
Tyrionnak a szava is elállt a meglepetéstől. Visszaült a padra. Ser Kevan a boroshordókhoz lé-
pett.
- Nagybácsi! - kiáltott neki Tyrion. - Lennél olyan kedves...
- Tessék - az apja feléje nyújtotta saját érintetlen borát.
Tyrion most aztán tényleg megdöbbent. Ivott.
Lord Tywin helyet foglalt.
- Igazad van Starkkal kapcsolatban. Élve talán felhasználhattuk volna Lord Eddardot, hogy bé-
két kössünk Deressel és Zúgóval, időt nyerve ezáltal, hogy elbánjunk Robert fivéreivel. De holtan...
- a keze ökölbe szorult. - Ostobaság. Mérhetetlen ostobaság.
- Joff még csak kisfiú - emlékeztette Tyrion. - Az ő korában én is elkövettem egy-két butaságot.
Az apja éles pillantást vetett rá.
- Talán hálásnak kellene lennünk, hogy még nem vett feleségül egy szajhát.
Tyrion belekortyolt a borba és eltűnődött, mit szólna Lord Tywin, ha az arcába vágná a kupát.
- A helyzetünk rosszabb, mint gondolnátok - folytatta az apja. - Úgy tűnik, új királyunk van.

454