Page 465 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
tásokat, ahogy a folyó felém sodorta őket... édes kiáltások... amikor az az ostromtorony kigyul-
ladt, istenek... akkor boldogan meghaltam volna, ha előtte láthattam volna a gyermekeidet. A fi-
ad tette? A te Robbod?
- Igen - felelte Catelyn és szenvedélyes büszkeség fogta el. - Robb volt az... és Brynden. A
fivéred is itt van, uram.
- Ő is - az apja hangja erőtlen suttogássá halkult. - A Fekete Hal... visszatért? A Völgyből?
- Igen.
- Lysa? - hűvös szél borzolta fel ritkás, fehér haját. - Az istenek legyenek irgalmasak, a hú-
god... ő is eljött?
A hangjában annyi remény és vágyakozás feszült, hogy nehéz dolog volt bevallani neki az
igazat.
- Nem. Sajnálom...
- Óh - az arca elkomorodott és a szeme is veszített fényéből. - Reméltem... szerettem volna
látni, mielőtt...
- A fiával van, a Sasfészekben.
Lord Hoster fáradtan bólintott.
- Már Lord Robert, hogy szegény Arryn elment... emlékszem... miért nem jött veled?
- Fél, uram. A Sasfészekben biztonságban érzi magát. - Megcsókolta a férfi ráncos homlokát.
- Robb vár. Fogadod őt? És Bryndent?
- A fiadat - suttogta. - Igen. Cat gyermeke... emlékszem, az én szemeimet örökölte. Amikor
megszületett. Hozd be őt... igen.
- A fivéred?
Az apja végigtekintett a folyón.
- Fekete Hal - sóhajtotta. - Megházasodott már? Elvett már valami... leányt?
Még a halálos ágyán is, gondolta Catelyn szomorúan.
- Nem házasodott meg. Tudod jól, Apa. Nem is fog soha.
- Mondtam neki... parancsoltam neki. Házasodj meg! Az ura voltam. Tudja. Jogom van,
hogy párt válasszak neki. Jó párt. Egy Redwyne-t. Régi ház. Kedves lány, csinos... szeplős...
Bethany, igen. Szegény gyermek. Még mindig vár. Igen. Még mindig...
- Bethany Redwyne évekkel ezelőtt hozzáment Lord Rowanhez - emlékeztette Catelyn. -Már
három gyermeket szült neki.
- Akkor is - motyogta Lord Hoster. - Akkor is. Köpött a lányra. A Redwyne-okra. Köpött
rám. Az urára, bátyjára... az a Fekete Hal. Volt más ajánlatom is. Lord Bracken lánya. Walder
Frey... bármelyik a három közül, azt mondta... Megházasodott? Bárkivel?
- Senkivel - mondta Catelyn -, de sok mérföldet megtett, hogy láthasson téged. Harcolva ju-
tott el zúgóig. Ha Ser Brynden nem segít nekünk, most én sem volnék itt.
- Mindig nagy harcos volt - intette le az apja. - Ahhoz értett. A Kapu Lovagja, igen. - Ki-
mondhatatlanul fáradtan hátradőlt és lehunyta a szemét. - Küldd őt is. Később. Most alszom
egyet. Túl beteg vagyok a küzdelemhez. Küldd fel később, azt a Fekete Halat...
Catelyn gyengéden megcsókolta, hátrasimította a haját és otthagyta az árnyas toronyszobá-
ban az alatta hömpölygő folyóival. Még ki sem lépett a szobából, az öregember már aludt.
Amikor visszatért az alsó hídhoz, Ser Brynden nedves csizmában ácsorgott a vízhez vezető
lépcsőn és Zúgó őrkapitányával beszélgetett. Azonnal odajött hozzá.
- Mi...?
- Haldoklik - mondta az asszony. - Ahogy tartottunk tőle.
A nagybátyja szikár arcán jól látszott a fájdalom. Beletúrt sűrű, szürke hajába.
- Fogad engem?
Catelyn bólintott.
- Azt mondja, túl beteg a küzdelemhez.
Fekete Hal Brynden kuncogott.
- Túl öreg katona vagyok én már ahhoz, hogy ezt elhiggyem. Hoster még akkor is a

468