Page 49 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN

A vadászcsapat hajnalban indult útnak. A király vadkant akart enni az esti lakomán. Joffrey her-
ceg az apjával lovagolt, így Robbnak is megengedték, hogy csatlakozzon a vadászokhoz. Benjen
bácsi, Jory, Theon Greyjoy, Ser Rodrik, sőt még a királyné mulatságos kis fivére is velük tartott.
Végül is ez volt az utolsó vadászat. Másnap reggel visszaindultak dél felé.
Brant otthon hagyták Jonnal, a lányokkal és Rickonnal. Rickon azonban még csak csecsemő
volt, a lányok csak lányok voltak, Jont és a farkasát pedig sehol sem találta. Igaz, Bran nem is ke-
reste olyan nagyon. Úgy gondolta, Jon haragszik rá. Úgy tűnt, Jon mostanában mindenkire harag-
szik. Bran nem tudta, miért. Ben bácsival megy a Falhoz, hogy csatlakozzon az Éjjeli Őrséghez. Ez
majdnem olyan jó volt, mint délre menni a királlyal. Robb lesz az, akit hátrahagynak, nem Jon.
Bran napokon át alig várta az indulást. Saját lova hátán fog utazni a királyi úton, igazi lovon,
nem pedig holmi pónival. Apja a Király Segítője lesz és a Királyvárnál álló vörös kastélyban fog-
nak élni, a kastélyban, amit a Sárkányurak építettek. Öreg Nan azt mondta, hogy ott kísértetek és
kazamaták vannak, ahol szörnyű dolgok történtek és sárkányfejekkel díszítik a falakat. Brannek
már a gondolattól is borsódzott a háta, de nem félt. Hogy is félhetett volna? Vele lesz édesapja és a
király is összes lovagjával és felesküdött kardjával együtt.
Egy napon Bran maga is lovag lesz, a Királyi Testőrség tagja. Öreg Nan szerint ők az egész ki-
rályság legjobb kardjai. Csak heten vannak, fehér páncélt viselnek és nincsen feleségük vagy
gyermekük, mert kizárólag a király szolgálatának élnek. Bran ismerte az összes történetet. A neveik
olyanok voltak a füleinek, mint a zene. Tükörpajzsos Serryn. Ser Ryam Wörbor. Aemon herceg, a
Sárkánylovag. Az ikrek, Ser Erryk és Ser Arryk, akik egymás kardjától estek el évszázadokkal ez-
előtt, amikor fivérek és nővérek csatáztak egymással abban a háborúban, amit az énekesek a Sárká-
nyok Táncaként emlegettek. Gerold, a Fehér Bika. Ser Arthur Dayne, a Hajnal Kardja. Barristan, a
Bátor.
A Királyi Testőrség két tagja kísérte el Robert királyt északra. Bran lenyűgözve bámulta őket és
sohasem mert beszédbe elegyedni velük. Ser Boros kopasz és tokás volt, Ser Meryn pedig álmatag
szemekkel nézett a világba és rozsdaszínű szakállt hordott. Ser Jaime Lannister sokkal inkább ha-
sonlított a mesékben szereplő lovagokra. Ő is a Királyi Testőrség tagja volt, ám Robb azt mondta,
hogy megölte az öreg, őrült királyt, és így már nem számít annak. A legnagyobb élő lovag Ser
Barristan Selmy volt, Bátor Barristan, a Királyi Testőrség parancsnoka. Apja megígérte neki, hogy
találkoznak Ser Barristannal, amint elérik Királyvárat, Bran pedig szobája falán jegyezte a napokat,
türelmetlenül várva az indulást, hogy megpillanthasson egy olyan világot, amelyről eddig csak ál-
modott és elkezdjen egy életet, amihez foghatót még elképzelni is alig tudott.
Most azonban, amikor elérkezett az utolsó nap, Bran hirtelen elveszettnek érezte magát. Deres
volt az egyetlen otthon, amit valaha is ismert. Apja azt mondta, hogy ezen a napon kell elbúcsúznia
mindenkitől, s ő meg is próbálta. Miután a vadászok elmentek, farkasával az oldalán a kastélyban
bolyongott. Elhatározta, hogy meglátogatja azokat, akik itt maradnak: Öreg Nant, Gage-et a szaká-
csot, Mikkent a kovácsműhelyében, Hodort, az istállófiút, aki olyan sokat mosolygott, gondozta a
póniját és soha nem mondott semmi mást, csak azt, hogy „Hodor", a férfit az üvegkertben, aki
szedret adott neki, amikor meglátogatta...
De hiába. Először az istállóba ment. Látta a póniját az állásban, de az már nem az ő pónija volt,
mert ő igazi lovat kap, és a pónit itthagyja. Bran hirtelen szeretett volna leülni és sírni. Megfordult
és elfutott, mielőtt Hodor és a többi istállófiú meglátta volna a könnyeket az arcán. Itt véget is ért a
búcsúzkodása. Ehelyett egyedül töltötte a délelőttöt az istenkertben és azon fáradozott, hogy meg-
tanítsa a farkasát, hogyan kell egy botot visszahozni, de nem járt sikerrel. A farkaskölyök eszesebb
volt bármelyik kutyánál apja ketreceiben és Bran meg mert volna esküdni, hogy megértett minden
szót, amit mondtak neki, de kevés érdeklődést tanúsított a botok kergetése iránt.
Még mindig a nevén gondolkozott. Robb Szürke Szélnek hívta a sajátját, mert olyan gyorsan fu-
tott. Sansa Ladynek nevezte el, Arya valami régi, a dalokban szereplő boszorkánykirálynő nevét

52