Page 45 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Való igaz. Óriási megtiszteltetés mindannyiunk számára! - Myrcella hercegnő bizonytalanul
elmosolyodott a bók hallatán. - Arya, miért nem dolgozol? - kérdezte a septa. Felállt és keményített
szoknyája ropogásától kísérve elindult a szobán át. - Hadd lássam az öltéseidet!
Arya sikítani szeretett volna. Pontosan Sansára vallott, hogy magukra vonja a septa figyelmét.
- Tessék - sóhajtotta és megadóan felemelte a kézimunkát.
A septa megvizsgálta az anyagot.
- Arya, Arya, Arya! - lamentált. - Ez nem lesz jó. Ez egyáltalán nem lesz jó.
Mindenki őt bámulta. Ez már túl sok volt. Sansa túlságosan jól nevelt volt ahhoz, hogy kineves-
se húga szégyenét, Jeyne azonban helyette is derült önelégültségében. Még Myrcella hercegnő ar-
cára is sajnálat ült ki. Arya érezte, amint könnyek szöknek a szemébe. Kiugrott a székéből és az aj-
tó felé iramodott.
- Arya, azonnal gyere vissza! - kiáltott utána Septa Mordane. - Ne merj még egy lépést tenni!
Édesanyád őnagysága hallani fog erről! És mindezt a királyi hercegnő jelenlétében!
Mindannyiunkat szégyenbe hozol!
Arya megtorpant az ajtóban és visszafordult. Az ajkába harapott. Könnyei most már vékony pa-
takocskákban folytak le az arcán. Apró, merev meghajlást produkált Myrcella felé.
- Engedelmeddel, úrnőm!
Myrcella csak pislogott és hölgyeihez fordult segítségért. Ha azonban ő bizonytalan is volt,
Septa Mordaneről ezt egyáltalán nem lehetett elmondani.
- Mégis mit képzelsz, hová mész, Arya? - követelte.
Arya haragosan rámeredt.
- Meg kell patkolnom egy lovat - felelte, és apró elégedettséget érzett a septa arcán tükröződő
megdöbbenés láttán. Azután megpördült és távozott, olyan gyorsan vágtatva le a lépcsőn, ahogy
csak a lába bírta.
Ez nem volt igazságos. Sansának megvolt mindene. Két évvel idősebb volt nála, és lehet, hogy
mire Arya megszületett, már nem maradt semmi előnyös tulajdonság, amit örökölhetett volna.
Gyakran érezte így. Sansa tudott varrni, táncolni és énekelni. Verseket írt. Tudott ízlésesen öltöz-
ködni. Játszott hárfán és csengettyűkön. Sőt, ami még rosszabb, gyönyörű is volt. Sansa édesanyjuk
magas, finom vonalú arccsontját és a Tullyk dús, aranybarna haját örökölte. Arya ezzel szemben
apjukra ütött. Haja fénytelen volt és barna, arca pedig hosszúkás és méltóságteljes. Jeyne Lóarcú
Aryának hívta és nyerített, ha találkoztak. Aryának fájt, hogy az egyetlen dolog, amit jobban tudott
nővérénél éppen a lovaglás volt. Vagyis a lovaglás és a háztartás vezetése. Sansa sohasem volt ké-
pes bánni a számokkal. Ha Joff herceg valóban elveszi feleségül, Arya az ő érdekében remélte,
hogy jó intézője van.
Nymeria a lépcső aljánál lévő őrszobában várta. Amint megpillantotta Aryát, felugrott. Arya
rámosolygott. A farkaskölyök szerette őt, ha más nem is. Mindenhová együtt mentek és Nymeria a
szobájában aludt, az ágy lábánál. Ha Anya nem tiltotta volna meg, Arya boldogan magával vitte
volna a farkast a varrásórákra. Megnézte volna, akkor hogyan panaszkodik Septa Mordane az ölté-
seit illetően.
Nymeria mohón kapott a keze után, amikor Arya eloldozta. A szemei sárgák voltak, amikor a
napfény rájuk esett, úgy csillogtak, mint két arany pénzérme. Arya Rhoyne harcos királynője után
nevezte el, aki átvezette népét a keskeny tengeren. Ebből is óriási botrány kerekedett. Sansa termé-
szetesen Ladynek keresztelte a sajátját. Arya grimaszt vágott és szorosan magához ölelte a kis far-
kast. Nymeria megnyalta a fülét, ő pedig felkacagott.
Septa Mordane mostanra már biztosan értesítette anyát. Ha a szobájába megy, megtalálják. Arya
nem akarta, hogy rátaláljanak. Jobb ötlete támadt. A fiúk az udvaron gyakoroltak. Szerette volna
látni, ahogy Robb padlóra küldi a lovagias Joffrey herceget.
- Gyere - súgta oda Nymeriának. Felállt és futásnak eredt, a farkaskölyök szorosan a nyomában.
A fegyvertárat és a Nagy Tornyot összekötő fedett hídon volt egy ablak, ahonnét az egész ud-
vart be lehetett látni. Oda tartottak.
Kipirultan és lihegve érkeztek meg. Jont az ablakpárkányon ülve találták, állát egyik lustán fel-

48