Page 66 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 66

DAENERYS
            - Örökké megőrzöm őket - Dany hallott már meséket ilyen tojásokról, de még sohasem látott
         egyet sem. Nem is gondolta volna, hogy valaha is része lesz benne. Ez valóban lenyűgöző ajándék
         volt, bár tudta, hogy Illyrio megengedheti magának a pazarlást. Ami a tanácsost illette, ő egész va-
         gyont gyűjtött be lovakból és rabszolgákból, amiért eladta őt Khal Drogónak.
            A khal vérlovagjai a hagyományos három fegyverrel ajándékozták meg. Ragyogó darab volt va-
         lamennyi. Haggo egy hatalmas, ezüstnyelű bőrkorbácsot adott neki, Cohollo egy arannyal cizellált
         gyönyörű arakhot, Qotho pedig egy sárkánycsont íjat, amely magasabb volt, mint Daenerys maga.
         Illyrio tanácsos és Ser Jorah megtanította neki, hogyan kell a hagyomány szerint visszautasítani
         ezeket az ajándékokat.
            - Ez ajándékok egy hatalmas harcoshoz méltóak, ó vérem vére, s én csak egy nő vagyok. Hadd
         viselje őket nemes uram az én helyemben! - s így Khal Drogo is megkapta „menyasszonyi ajándé-
         kait".
            Más dothrakiktól is kapott ajándékot bőségesen: gyöngyöket és ezüst gyűrűket a hajába, medá-
         lokkal kirakott öveket, festett mellényeket és puha bundákat, homokselymet és illatszeres tégelye-
         ket, tűket, tollakat, apró, bíborszín üvegcséket és egy ezer egér bőréből varrt köntöst.
            - Csinos ajándék, Khaleesi - mondta Illyrio tanácsos az utóbbiról, miután elmagyarázta neki, mi
         is az. - Igen szerencsés.
            Az ajándékok hatalmas halomban emelkedtek körülötte. Több volt belőlük, mint amennyit el
         tudott volna képzelni, több, mint amennyire valaha is vágyhatna, vagy amennyit használhatna.
            Legvégül pedig Khal Drogo hozta elébe a saját menyasszonyi ajándékát. Várakozásteljes moraj
         hangzott fel a tábor közepéről, amikor a khal magára hagyta feleségét, majd továbbhullámzott és
         egyre nőtt, mígnem átragadt az egész khalasarra. Amikor visszatért, az ajándékozó dothrakiak tö-
         mött sorai szétváltak előtte, ő pedig elébe vezette a lovat.
            Fiatal kancacsikó volt, élénk és gyönyörű. Dany értett annyit a lovakhoz, hogy rájöjjön, ez nem
         mindennapi állat. Volt benne valami, amitől elállt az ember lélegzete. Szürke volt, mint a téli ten-
         ger, sörénye akár az ezüstös füst.
            A lány habozva kinyújtotta a kezét és megsimogatta a ló nyakát, végigfuttatva ujjait az ezüstös
         sörényen. Khal Drogo mondott valamit dothraki nyelven, Illyrio tanácsos pedig lefordította.
            - Ezüstöt hajad ezüstjének, mondja a khal.
            - Gyönyörű - suttogta Dany.
            - Ő a khalasar büszkesége - mondta Illyrio. - A szokás azt parancsolja, hogy a khaleesinek rang-
         jához méltó paripán kell lovagolnia a khal mellett.
            Drogo előrelépett és a derekára tette a kezét. Olyan könnyedén emelte fel, mintha gyermek vol-
         na és beleültette a vékony dothraki nyeregbe, amely sokkal kisebb volt, mint amihez hozzá volt
         szokva. Dany egy pillanatig bizonytalanul ült a lovon. Erről senki sem beszélt neki.
            - Most mit tegyek? - kérdezte Illyriótól.
            Ser Jorah Mormont válaszolt helyette.
            - Fogd meg a gyeplőt és lovagolj! Nem kell messzire menned.
            Dany idegesen összeszedte a gyeplőt és a rövid kengyelbe csúsztatta a lábait. Épphogy csak kö-
         zepes lovas volt. Sokkal többet utazott hajón, szekéren és gyaloghintón, mint lóháton. Magában fo-
         hászkodott, nehogy lepottyanjon, és a térdeivel gyengén, szégyenlősen megbökte a kancacsikót.
            És ekkor órák óta először elfelejtett félni. Lehet azonban az is, hogy egész életében ez volt az
         első alkalom.
            Az ezüstszürke csikó sima és finom mozdulattal lendült előre, a tömeg szétvált, hogy utat en-
         gedjen neki. Mindenki őket figyelte. Dany azon kapta magát, hogy gyorsabban halad, mint szeret-
         né, ez azonban valahogy inkább izgalmas volt, semmint ijesztő. A ló ügetésbe váltott, ő pedig el-
         mosolyodott. A dothrakik lökdösődve próbáltak ösvényt nyitni neki. A kanca Dany lábainak leg-
         enyhébb nyomására, a gyeplő leggyengébb mozdulatára is reagált. Vágtára fogta, a dothrakik pedig
         már huhogtak, nevettek és kiáltoztak, ahogy félreugráltak előle. Amikor megfordult, hogy vissza-
         térjen, egy tábortűz tűnt fel előtte, közvetlenül az útjában. A tömeg szorosan összezárult mindkét
         oldalán. Nem maradt hely kikerülni. Daeneryst ekkor olyan bátorság öntötte el, amilyet még soha-

                                                                                               69
   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70   71