Page 64 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
kedtek körös-körül és az egész közepében ott állt a sárkány. Lassan megmozdította óriási fejét.
Amikor izzó szemei megtalálták az övét, a lány felébredt. Reszketett és a verejték fényes lepelként
borította be a testét. Sohasem félt még ennyire...
... egészen addig, míg végül el nem érkezett az esküvője napja.
A szertartás hajnalban kezdődött és egészen szürkületig tartott. Ivászat, lakoma és küzdelem egy
végtelenül hosszú napon át. Hatalmas földhalmot emeltek a fűházak között és odaültették Danyt
Khal Drogo mellé a dothrakiak forrongó tengere fölé. Még sohasem látott ennyi embert egy helyen,
sem pedig ennyire furcsa és rémisztő alakokat. Lehet, hogy a lóurak drága ruhákba öltöztek és illa-
tos parfümöket használtak, amikor felkeresték a Szabad Városokat, de idekint a szabad ég alatt
megtartották a régi szokásokat. A férfiak és nők egyaránt festett bőrmellényt viseltek csupasz mell-
kasukon, bronz medálokkal díszített övvel összefogott lószőr nadrágot, a harcosok pedig olvasztó-
tégelyek zsírjával kenték be hosszú varkocsaikat. Mézzel és borssal megsütött lóhúst tömtek ma-
gukba, eszméletlenre itták magukat erjesztett kancatejjel és Illyrio finom boraival, és nyers, Dany
számára idegen nyelvükön mindenféle tréfákat vágtak egymáshoz a tábortüzek felett.
Viserys közvetlenül alatta ült. Ragyogó, új, fekete gyapjú tunikát viselt, mellén skarlátvörös
sárkánnyal. Illyrio és Ser Jorah ült mellette. Nagyon előkelő helyet foglaltak el, közvetlenül a khal
saját vérlovagjai alatt, de Dany látta a haragot bátyja orgonaszín szemében. Nem tetszett neki, hogy
alatta ül és füstölgött, amikor a rabszolgák minden fogást először a khalnak és menyasszonyának
kínáltak, ő pedig azt kapta, amit azok visszautasítottak. Semmit sem tehetett azonban, csak a harag-
ját érlelgette, s hangulata egyre sötétebb lett, ahogy telt az idő és személyét egyre több sérelem érte.
Dany még sohasem érezte magát annyira egyedül, mint akkor, ott a roppant horda kellős köze-
pén ülve. A fivére meghagyta neki, hogy mosolyogjon, ő pedig mosolygott, míg az arca meg nem
fájdult és visszatarthatatlan könnyek nem szöktek a szemébe. Mindent elkövetett, hogy elrejtse
őket, mert tudta, Viserys milyen mérges lesz, ha sírni látja és rettegett, hogy Khal Drogo hogyan
reagál rá. Ételt hoztak neki, gőzölgő pecsenyét, vastag fekete kolbászokat, dothraki vérpástétomot,
később gyümölcsöt és édesfűszószt, majd omlós süteményeket Pentos konyháiból, de ő mindet el-
hárította. Gyomra görcsbe rándult és tudta, hogy semmit sem lenne képes magában tartani.
Nem volt senki, akivel beszélni tudott volna. Khal Drogo parancsokat és tréfákat vakkantott le
vérlovagjainak és nevetett a válaszaikon, de Danyre alig vetett egy pillantást maga mellett. Nem
volt közös nyelvük. A lány számára a dothraki érthetetlen volt, a khal pedig csak néhány szót tudott
a Szabad Városok elfajzott valyriai nyelvén és semmit a Hét Királyság Közös Nyelvén. Még Illyrio
és a fivére társalgását is szívesen vette volna, ők azonban túl messze voltak tőle és nem hallhatták.
Így hát ott ült a menyasszonyi selymekben, egy kupa mézes bort szorongatott, nem mert enni és
csendben beszélgetett saját magával. A sárkány vére vagyok, mondta magának. Viharban Született
Daenerys, Sárkánykő hercegnője vagyok, Hódító Aegon véréből és magjából.
A nap még csak pályája negyedénél járt, amikor Daenerys látta az első embert meghalni. Dobo-
kat vertek, miközben néhány nő a khalnak táncolt. Drogo kifejezéstelen arccal nézte, de szemeivel
követte a mozdulataikat és időnként odavetett közéjük egy-egy bronz medált, hadd marakodjanak
rajta.
A harcosok is nézték őket. Egyikük egyszer csak belépett a körbe, megragadta az egyik táncos
karját, lenyomta a földre és ott helyben meghágta, ahogy a csődör hágja meg a kancát. Illyrio fi-
gyelmeztette, hogy ez megtörténhet.
- A dothrakiak úgy párosodnak, mint az állatok a csordáikban. A khalasarban nincs magánélet
és ők nem úgy értelmezik a bűnt vagy a szégyent, mint mi.
Dany rémülten fordította el a fejét az aktustól, amikor rájött, mi is történik, ám egy második
harcos is előrelépett, majd egy harmadik és végül lehetetlen volt nem odanéznie. Aztán ketten ra-
gadták meg ugyanazt a nőt. Kiáltást hallott, lökdösődést látott és az arakhok egy szempillantás alatt
kiröppentek hüvelyükből. Ezek hosszú, borotvaéles pengék voltak, félig kardok, félig kaszák. Ha-
láltánc vette kezdetét, ahogy a harcosok köröztek és oda-odasuhintottak a fegyverekkel, egymás fe-
lé ugráltak, fejük felett forgatták az arakhot és szitkokat szórtak egymás fejére minden összecsa-
pásnál. Senki sem mozdult, hogy közbelépjen.

67