Page 65 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen is ért véget. Az arakhok gyorsabban cikáztak, mint
azt Dany követni tudta volna, az egyik férfi elvétette a lépést, a másik pedig vízszintes ívben meg-
suhintotta a pengéjét. Acél tépett bele a húsba kicsivel a dothraki dereka fölött és a gerinctől a köl-
dökéig felnyitotta a testét. Belei a porba ömlöttek. Ahogy a vesztes meghalt, a győztes megragadta
a legközelebb álló nőt - még csak nem is azt, amelyiken összevesztek -, és ott helyben magáévá tet-
te. Néhány rabszolga elvonszolta a holttestet, s a tánc folytatódott.
Illyrio tanácsos erre is előre figyelmeztette Danyt.
- Egy dothraki esküvőt, ahol nincs legalább három halott, unalmas dolognak tartanak - magya-
rázta. Az ő esküvője valószínűleg különlegesen áldott alkalom lehetett: a nap végére egy tucat em-
ber halt meg.
Ahogy múltak az órák, úgy nőtt a rettegés Danyben, míg végül minden erejére szüksége volt,
hogy ne kezdjen sikítani. Félt a dothrakiaktól, akiknek szokásai idegenek és szörnyűségesek voltak
a szemében, mintha nem is igazi emberek, hanem emberbőrbe bújt vadállatok lettek volna. Félt a
bátyjától, hogy mit tesz, ha csalódást okoz neki. A legjobban pedig attól félt, mi fog történni ma éj-
jel a csillagok alatt, amikor a fivére végleg átadja őt a tagbaszakadt óriásnak, aki ott iszogatott mel-
lette olyan merev és kegyetlen arccal, mint egy bronz maszk.
Én a sárkány vére vagyok, mondta megint magának.
Amikor a nap már alacsonyan járt az égen, Khal Drogo összecsapta a tenyerét, s a dobszó, a ki-
abálás és a lakoma hirtelen abbamaradt. Drogo felállt és Danyt is felhúzta maga mellett. Eljött az
ideje a menyasszonyi ajándékoknak.
Az ajándékokat követően pedig - jól tudta -, amikor a nap lemegy, eljön az ideje az első vágtá-
nak és házassága beteljesülésének. Dany megpróbálta elhessegetni a gondolatot, de az nem hagyta
békén. Összefonta maga előtt a karjait, hogy megkísérelje csillapítani teste reszketését.
Bátyja, Viserys három szolgálólánnyal ajándékozta meg. Dany tudta, hogy semmibe sem kerül-
tek neki, minden bizonnyal Illyrio bocsátotta rendelkezésére a lányokat. Irri és Jhiqui rézbőrű
dothrakik voltak, fekete hajjal és mandulavágású szemekkel, Doreah pedig világos hajú, kék szemű
Lysene lány.
- Ezek nem egyszerű szolgák, drága húgom - mondta a bátyja, miközben egyenként elővezették
őket. - Illyrio és én személyesen választottuk ki őket neked. Irri megtanít lovagolni, Jhiqui a
dothraki nyelvre, Doreah pedig a női szerelem művészetébe fog bevezetni - halványan elmosolyo-
dott. - Nagyon érti a dolgát, ezt Illyrio és én is alátámaszthatjuk.
Ser Jorah Mormont bocsánatot kért az ajándékáért.
- Csekélység, hercegnőm, de ez minden, amit egy szegény száműzött felajánlhat - mondta és
néhány régi könyvet helyezett elébe. Dany látta, hogy a Hét Királyságról szóló történetek és dalok
a Közös Nyelven. Tiszta szívből köszönte meg a lovagnak.
Illyrio tanácsos egy parancsot mormogott és négy jól megtermett rabszolga sietett elő. Hatal-
mas, bronzzal kivert cédrusfa ládát cipeltek. Amikor kinyitotta, a Szabad Városokban fellelhető
legfinomabb bársony és damaszt halmait találta benne... és a lágy anyag tetején, mint egy fészek-
ben, három óriási tojás pihent. Danynek leesett az álla. Ezek voltak a legcsodálatosabb dolgok,
amiket valaha is látott. Mindegyik más volt, mint a többi. Olyan gazdag színekben pompáztak,
hogy először azt hitte, ékszerekkel vannak kirakva és akkorák voltak, hogy mindkét kezére szüksé-
ge volt, hogy egyet felemeljen. Óvatosan vette ki a dobozból. Arra számított, hogy valamiféle fi-
nom porcelánból készült vagy drága lakkal van bevonva vagy netán fújt üveg, de annál sokkal ne-
hezebb volt, mintha az egész tömör kő lenne. A felszínét apró pikkelyek borították és ahogy forgat-
ta az ujjai között, úgy csillogtak a lenyugvó nap fényében, mint a csiszolt fém. Az egyik tojás
mélyzöld volt, barnás pöttyökkel a felszínén, amelyek megjelentek és eltűntek, attól függően, hogy
Dany merre forgatta. A másik sápadt krémszínű volt, arannyal barázdálva. A harmadik fekete volt,
mint az éjféli tenger, s mégis vörös hullámok és örvények táncoltak rajta.
- Mik ezek? - kérdezte halk, csodálkozó hangon.
- Sárkánytojások az Árnyékföldről, Asshaion túlról - felelte Illyrio tanácsos. - Az eltelt korok
kővé változtatták őket, de még így is lángolnak a gyönyörűségtől.

68