Page 67 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
sem tapasztalt. Fejét a kancacsikó nyakára hajtotta.
Az ezüstös paripa úgy szökkent át a lángok felett, mintha szárnyai volnának.
Amikor megállt Illyrio tanácsos előtt, így szólt hozzá:
- Mondd meg Khal Drogónak, hogy a szelet adta nekem! - A kövér pentosi végigsimított sárga
szakállán és megismételte a szavait dothraki nyelven. Dany először látta újdonsült férjét mosolyog-
ni.
A nap utolsó ezüstsugara éppen akkor tűnt el nyugaton Pentos magas falai mögött. Dany min-
den időérzékét elveszítette. Khal Drogo utasítására vérlovagjai elővezették saját paripáját, egy kar-
csú vörös csődört. Miközben a khal felnyergelte a lovat, Viserys közelebb húzódott Danyhez, ujjait
a lábába mélyesztette és odasúgta neki:
- Tedd boldoggá, drága húgom, vagy esküszöm, a sárkány úgy fog felébredni, mint még soha!
A félelem ekkor, bátyja szavaira, visszatért a lányba. Megint gyermeknek érezte magát, tizenhá-
rom évesnek és magányosnak, aki még nem áll készen arra, ami történni fog vele.
Együtt lovagoltak el az előbújó csillagok alatt, maguk mögött hagyva a khalasart és a fűpalotá-
kat. Khal Drogo egy szót sem szólt hozzá, csak kemény ügetésben tartotta paripáját a sűrűsödő al-
konyatban. A hosszú hajfonatait ékesítő apró ezüstcsengettyűk lágyan csilingeltek, miközben lova-
golt. „A sárkány vére vagyok", suttogta fennhangon a nyomában haladó lány, hogy megpróbálja
megőrizni a bátorságát. „A sárkány vére vagyok. A sárkány vére vagyok." A sárkány sohasem fél.
Később nem tudta felidézni mennyi ideig vagy milyen messze vágtattak, de már teljesen besöté-
tedett, amikor megálltak egy füves tisztáson egy kis csermely mellett. Drogo leugrott a lováról, őt
pedig leemelte a nyeregből. A lány olyan törékenynek érezte magát a karjai közt, mintha üvegből
volna, végtagjai pedig elgyengültek, mint a víz. Kiszolgáltatottan, remegve állt ott esküvői selyme-
iben, míg a férfi megkötötte a lovakat. Amikor férje feléje fordult, sírva fakadt.
Khal Drogo furcsán kifejezéstelen arccal bámulta a könnyeit.
- Nem - szólalt meg. Felemelte a kezét és kérges hüvelykujjának durva mozdulatával letörölte a
könnyeket.
- Te beszéled a Közös Nyelvet! - csodálkozott Dany.
- Nem - szólalt meg újra a férfi.
Talán csak ezt az egy szót ismeri, gondolta a lány, de még ez is egy szóval több volt, mint amit
tudott róla, és ettől valahogy egy kicsit jobban érezte magát. Drogo könnyedén megérintette a haját,
ujjait végigfuttatta az ezüstös fürtökön és lágyan mormolt valamit a saját nyelvén. Dany nem értette
a szavakat, de melegséget érzett a hangban, olyan gyengédséget, amit sohasem várt volna ettől az
embertől.
A férfi az álla alá tette az ujját és felemelte az arcát, s ő egyenesen a szemébe nézet. Drogo fölé-
be tornyosult, ahogy fölébe tornyosult mindenkinek. Könnyedén a karjai alá nyúlt, felemelte és egy
gömbölyű sziklára ültette a patakocska mellett, ő pedig maga alá húzott lábakkal letelepedett elé a
földre. Arcuk végre egy szintbe került.
- Nem - mondta.
- Ez az egyetlen szó, amit ismersz? - kérdezte a lány.
Drogo nem válaszolt. Hosszú, súlyos hajfonata a összetekeredve hevert mellette a földön. Át-
emelte jobb válla felett és elkezdte kiszedegetni belőle a csengettyűket, egyiket a másik után. Egy
kis idő múlva Dany előrehajolt, hogy segítsen neki. Amikor végeztek, Drogo intett. Ő megértette.
Lassan, óvatosan ő is elkezdte kibontani a haját.
Sokáig tartott. A férfi végig csendben ült és őt figyelte. Amikor végzett, férje megrázta a fejét, s
a haja úgy terült szét mögötte, mint egy sötét folyó, olajosan és csillogón. Még sohasem látott ilyen
hosszú, ilyen fekete és ilyen súlyos hajat.
Most a férfi következett. Elkezdte levetkőztetni.
Az ujjai fürgék és furcsán gyengédek voltak. Egymás után, óvatosan vette le a selymeket, mi-
közben Dany mozdulatlanul, csendben ült és a szemébe nézett. Amikor feltárta apró melleit, nem
bírta tovább. Elfordította a tekintetét és eltakarta magát a karjaival.
- Nem - mondta Drogo. Finoman, de határozottan elvette a kezét a kebleiről, majd újra felemelte

70