Page 70 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
- Az istenek kegyesek, hiszen alig ismerted Catelynt.
- Feleségül vettem őt. A gyermekemet várta.
- Túl szigorú vagy magaddal, Ned. Mindig is az voltál. A fenébe is, egyetlen nő sem akarná
Áldott Baelort az ágyába! - A térdére csapott. - Nos, ha ilyen komolyan veszed, nem foglak fag-
gatni róla, de bizony mondom neked, néha olyan szúrós vagy, hogy a sündisznót kellene címere-
dül választanod!
A felkelő nap fényes ujjai itt-ott már átszakították a sápadt hajnali ködöt. Széles síkság bonta-
kozott ki előttük, barnán és csupaszon. Egyhangúságát itt-ott hosszú, alacsony halmok törték
meg. Ned megmutatta őket királyának.
- Az Elsők sírdombjai.
Robert összeráncolta a homlokát.
- Belovagoltunk egy temetőbe?
- Északon mindenfelé vannak halmok, felség - mondta neki Ned. - Ez egy ősi föld.
- És hideg is - morogta a király, szorosabbra húzva maga körül a köpönyeget. Az őrség jóval
mögöttük, a gerinc aljában állt meg. - Nos, nem azért hoztalak ide magammal, hogy sírokról be-
szélgessünk, vagy a fattyúdról csevegjek veled. Lovas érkezett az éjjel Lord Varystől, Királyvár-
ból. Íme - a király egy írást húzott elő az övéből és átnyújtotta Nednek.
Varys, a herélt, a király besúgóinak ura volt. Most Robertnek szolgált, ahogy azelőtt Aerys
Targaryennek. Ned izgatottan tekerte ki a papírlapot. Lysára és szörnyű vádjaira gondolt, az üze-
net azonban nem érintette Lady Arrynt.
- Milyen forrásból származik ez az információ?
- Emlékszel Ser Jorah Mormontra?
- Bár el tudnám felejteni! - felelte Ned tompán. A medve-szigeti Mormontok családja ősi ház
volt, büszke és becsületes, földjeik azonban hidegek, távoliak és szegények voltak. Ser Jorah úgy
próbálta némiképp felduzzasztani a családi kincstárat, hogy eladott néhány orvvadászt egy
tyroshi rabszolga-kereskedőnek. Mivel a Mormontok a Starkok zászlóhordozói voltak, tettével
szégyent hozott egész északra. Ned megtette a hosszú utat nyugat felé a Medve-szigetre, ám mire
odaért, Jorah már elhajózott Jég és a királyi igazságszolgáltatás elől. Öt év telt el azóta.
- Ser Jorah most Pentosban van és igyekszik királyi kegyelmet nyerni, hogy visszatérhessen a
száműzetésből - magyarázta Robert. - Lord Varys jó hasznát veszi.
- Tehát a rabszolga-kereskedőből kém lett - jegyezte meg Ned undorral. Visszaadta a levelet. -
Jobban örülnék, ha inkább hulla lett volna belőle.
- Varys szerint a kémek hasznosabbak, mint a hullák - mondta Robert. - Eltekintve Jorah-tól,
mit gondolsz a jelentésről?
- Daenerys Targaryen hozzáment valami dothraki lóúrhoz. Na és? Talán esküvői ajándékot
kellene küldenünk neki?
A király homloka ráncba futott.
- Talán egy kést. Egy jó éles kést és egy bátor embert, aki használni is tudná.
Ned nem színlelt meglepetést. Robert gyűlölete a Targaryenek iránt őrült megszállottságként
munkált benne. Emlékezett a dühös szóváltásra, amikor Tywin Lannister Rhaegar feleségének és
gyermekének holttestét ajánlotta Robertnek hűsége jeléül. Ned ezt gyilkosságnak nevezte, Robert
szerint viszont ez volt a háború. Amikor tiltakozott, hogy az ifjú herceg és hercegnő nem több
kisgyermeknél, az újdonsült király így vágott vissza: „Én nem látok kisgyermekeket. Csak sár-
kányivadékokat." Még Jon Arryn sem volt képes lecsillapítani azt a vihart. Eddard Stark azon a
napon hideg dühvel vágtatott el, hogy egyedül vívja meg a háború utolsó csatáit délen. Egy újabb
halál kellett, hogy megbékítse őket, Lyannáé, s a bánat, amelyen osztoztak a lány távozása után.
Ezúttal Ned eltökélte, hogy megőrzi a nyugalmát.
- Felség, a lány alig több egy gyermeknél. Te nem vagy Tywin Lannister, hogy ártatlanokat
mészárolj le!
Azt mesélték, hogy Rhaegar kislánya sírt, amikor kiráncigálták az ágy alól, hogy szembenéz-
zen a kardokkal. A fiú karon ülő csecsemő volt még, Lord Tywin katonái mégis elszakították

73