Page 74 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 74

TYRION



            Észak vég nélkül folytatódott.
            Tyrion Lannister éppúgy ismerte a térképeket, mint bárki más, de a királyi útként erre tekergőző
         vad ösvényeken töltött két hét megtanította rá, hogy a térkép és a föld két igencsak különböző do-
         log.
            Ugyanazon a napon hagyták el Derest, mint a király, az uralkodó indulásával járó felfordulás
         közepette. Kiáltozó emberek, fújtató lovak, zörgő kocsik és a királyné hatalmas kerekes házának
         nyöszörgése közepette lovagoltak ki, miközben finom hó hullott körülöttük. A királyi út éppen a
         kastély és a város határán túl kezdődött. Ott a lobogók, a kocsik, a lovagok és szabadcsapatok osz-
         lopai dél felé fordultak, magukkal  vitték  a  felfordulást, Tyrion pedig észak felé vette az útját
         Benjen Starkkal és unokaöccsével.
            Azután hidegebb lett és sokkal csendesebb.
            Az úttól nyugatra kovakődombok emelkedtek szürkén és barátságtalanul, magas őrtornyokkal
         kopár csúcsaikon. Keletre a táj alacsonyabb volt, a talaj dimbes-dombos alfölddé lapult szét, amed-
         dig csak a szem ellátott. Kőhidak íveltek át sebes, keskeny folyók felett és fa- vagy kőfalú erődök
         látszottak apró birtokok gyűrűjében. Az út forgalma meglehetősen nagy volt, éjszakára egyszerű
         fogadók gondoskodtak kényelmükről.
            Derestől három napi lovaglásra azonban a tanyákat sűrű erdő váltotta fel, s a királyi út elnépte-
         lenedett. A kődombok mérföldről mérföldre magasabbak és vadabbak lettek, mígnem az ötödik na-
         pon hegyekké váltak, hideg, kékesszürke óriásokká csipkézett szirtekkel és hó borította bércekkel.
         Ha fújni kezdett az északi szél, a csúcsokról zászlókként hullottak alá a hosszú jégkristályok.
            A nyugaton falként emelkedő hegyek alatt az út észak-északkeleti irányba fordult, át az erdőn,
         ahol tölgyek, örökzöldek és fekete hanga nőtt, s amely vénebbnek és sötétebbnek tűnt, mint bármi-
         lyen erdő, amit Tyrion addig látott. Benjen Stark „farkaserdőnek" nevezte, s az éjszakákat valóban
         távoli és nem is olyan távoli falkák üvöltése töltötte meg. Havas Jon albínó rémfarkasa hegyezte
         ugyan a fülét az éjszakai vonyítás hallatán, ám egyszer sem hallatta saját hangját válaszképpen.
         Van valami rendkívül nyugtalanító ebben az állatban, gondolta Tyrion.
            Addigra nyolcan voltak a csapatban, leszámítva a farkast. Tyrion két saját emberével utazott,
         ahogyan az egy Lannisterhez illett. Benjen Starkkal csak fattyú unokaöccse tartott és néhány friss
         ló az Éjjeli Őrség számára, de a farkaserdő peremén eltöltöttek egy éjszakát egy erdei erőd fa falai
         mögött, s itt csatlakozott hozzájuk egy másik fekete testvér, egy bizonyos Yoren. Yoren görnyedt
         és vészjósló külsejű férfi volt, arcvonásait szakáll takarta el, amely fekete volt, mint a ruházata, de
         látszott rajta, hogy szívós, akár a vén gyökerek és kemény, akár a kő. Két rongyos parasztfiú volt
         vele az Ujjak vidékéről. „Erőszakoskodók", mondta Yoren és hideg pillantást vetett a rábízott bű-
         nösökre. Tyrion megértette. Az élet a Falon - bár azt mondják, kemény - kétségtelenül jobb volt a
         kasztrálásnál.
            Öt férfi, három fiú, egy rémfarkas, húsz ló és egy kalitka tele hollókkal, amit Luwin mester
         adott Benjen Starknak. Nem mindennapi látványt nyújtottak a királyi úton, vagy bármely más ös-
         vényen.
            Tyrion észrevette, hogy Havas Jon Yorent és bús útitársait figyeli. Arcára furcsa kifejezés ült ki,
         amely kellemetlenül hasonlított az aggodalomhoz. Yoren válla meggörbült, a férfi savanyú szagot
         árasztott, haja és szakálla gubancos volt, zsíros és nyüzsögtek benne a tetvek. Régi, foltos ruháját
         minden bizonnyal igen ritkán mosta. Két ifjú regrutája még büdösebb volt és legalább annyira os-
         toba, mint amennyire kegyetlen.
            A fiú kétségkívül abba a tévedésbe esett, hogy az Éjjeli Őrség olyan férfiakból áll, mint a nagy-
         bátyja. Ha valóban így volt, akkor Yoren és társai kellemetlen meglepetést szereztek neki. Tyrion
         sajnálta a fiút. Kemény életet választott... vagy még inkább, kemény életet választottak neki.
            Jóval kevesebb rokonszenvet érzett Jon nagybátyja iránt. Benjen Stark,  úgy  látszik,  osztotta
         bátyja viszolygását a Lannisterekkel szemben, és egyáltalán nem örült, amikor Tyrion tájékoztatta a

         77
   69   70   71   72   73   74   75   76   77   78   79