Page 72 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
Robert megsarkantyúzta a lovát és megindult lefelé a gerincen a sírhalmok irányába. Ned kö-
vette. A király előremeredő tekintettel lovagolt.
- Igen - jelentette ki végül. Egy végső, kemény szó, amely pontot tesz az ügy végére.
- Királyölő - mondta Ned. A pletykák tehát igazak voltak. Tudta, hogy ingoványos területre
tévedt. - Tehetséges és bátor férfi, nem kétséges - kezdte óvatosan -, de az apja a Nyugat Őre,
Robert. Idővel Ser Jaime örökli majd azt a tisztséget is. Nem lenne szabad, hogy egyetlen ember
kezében legyen Kelet és Nyugat is - valódi aggodalmát, vagyis hogy a kinevezés következtében a
birodalom seregeinek fele a Lannisterek irányítása alá kerül, nem mondta ki.
- Akkor vívom meg azt a csatát, ha az ellenség megjelenik a küzdőtéren - mondta Robert ko-
nokul. - Pillanatnyilag úgy tűnik, Lord Tywin olyan elnyűhetetlen, mint Kaszter hegy, tehát két-
lem, hogy Jaime belátható időn belül megörökölné a tisztét. Ne bosszants fel ezzel kapcsolatban,
Ned! A kocka el van vetve.
- Felség, beszélhetek őszintén?
- Attól tartok, képtelen vagyok megakadályozni ebben - morogta Robert. Magas, barna fűben
lovagoltak.
- Megbízhatsz Jaime Lannisterben?
- A feleségem ikertestvére, a Királyi Testőrség Felesküdött Testvére. Élete, vagyona és becsü-
lete mind az enyémhez kötődik.
- Ahogyan Aerys Targaryenéhez is kötődtek - mutatott rá Ned.
- Miért ne bíznék benne? Mindent megtett, amit csak kértem tőle. A kardja segített megsze-
reznem a trónt, amin ülök.
A kardja segített bemocskolni a trónt, amin ülsz, gondolta Ned, de nem engedte, hogy a sza-
vak elhagyják a száját.
- Esküvel fogadta, hogy élete árán is megvédi királyát. Aztán ugyanannak a királynak elvágta
a torkát a kardjával.
- Hét pokol, valakinek meg kellett ölnie Aeryst! - kiáltotta Robert és hirtelen megállította a lo-
vát egy ősi halom mellett. - Ha Jaime nem teszi meg, rád vagy rám hárult volna a feladat.
- Mi nem voltunk a Királyi Testőrség Felesküdött Testvérei - mondta Ned. Ott és akkor eljött
az ideje, hogy Robert megtudja a teljes igazságot, határozta el. - Emlékszel a Három Folyóra,
Felség?
- Ott nyertem el a koronámat. Hogyan felejthetném el?
- Megsebesültél Rhaegar kezétől - emlékeztette Ned. - Így amikor a Targaryen sereg felbom-
lott és futásnak eredt, engem bíztál meg az üldözéssel. Rhaegar seregének maradványai Király-
várba menekültek. Mi követtük őket. Aerys a Vörös Toronyban volt több ezer hívével. Arra szá-
mítottam, hogy zárt kapukat találunk.
Robert türelmetlenül megrázta a fejét.
- Ehelyett azonban azt találtad, hogy az embereink már elfoglalták a várost. És akkor?
- Nem az embereink - folytatta Ned türelmesen. - Lannister emberei. Lannister oroszlánja lo-
bogott a bástyákon, nem a koronás szarvas. És a várost árulással foglalták el.
A háború közel egy évig dühöngött. Nagyobb és kisebb urak sereglettek Robert zászlaja alá,
mások hűek maradtak Targaryenhez. A hatalmas Kaszter Hegyi Lannisterek, a Nyugat Őrei, távol
tartották magukat a küzdelemtől, s elutasították mind a királypártiak, mind a lázadók harcba hívó
szavát. Aerys Targaryen minden bizonnyal azt hitte, az istenei meghallgatták az imáit, amikor
Lord Tywin Lannister megjelent Királyvár kapui előtt tizenkétezres seregével és hűséget fogadott
neki. Az őrült király tehát kiadta utolsó őrült parancsát. Kinyittatta a kapukat a kívül várakozó
oroszlánok előtt.
- Az árulás olyan pénz, amit a Targaryenek jól ismertek - mondta Robert. A harag újra növe-
kedni kezdett benne. - Lannister csak visszafizette nekik a járandóságukat. Nem érdemeltek ke-
vesebbet. Ettől még nyugodtan fogok aludni.
- Te nem voltál ott - jegyezte meg Ned keserűséggel a hangjában. A nyugtalan álom nem volt
idegen előtte. Tizennégy éve élt együtt a hazugságaival, s még mindig kísértették őt álmában. -

75