Page 76 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 76

TYRION
         mindössze másfél évszázados. A legfrissebbek egyben a legkisebbek is voltak: egy pár, nem na-
         gyobbak, mint egy masztiff koponyája. Alakjuk furcsán deformálódott. Ennyi maradt a Sárkánykőn
         született utolsó két fiókából. Ezek voltak az utolsó Targaryen sárkányok, talán az utolsó létező sár-
         kányok és nem éltek túl sokáig.
            Onnét a koponyák mérete egyre nőtt a dalok és mondák három roppant szörnyéig, a sárkányo-
         kig, akiket Aegon Targaryen és húgai egykoron rászabadítottak a Hét Királyságra. Az énekmondók
         istenek neveit adták nekik: Balerion, Meraxes, Vhaghar. Tyrion némán és lenyűgözve állt tátongó
         állkapcsaik előtt. Akár lóháton is le lehetett volna vágtatni Vhaghar torkán, bár visszafelé nem ve-
         zetett út. Meraxes még hatalmasabb volt. A legnagyobb  közülük, Balerion, a Fekete Iszonyat
         egészben le tudott volna nyelni egy bölényt, vagy akár egyet a szőrös mamutok közül, amelyek ál-
         lítólag az Ibben kikötőjén túli hideg pusztaságokban kóborolnak.
            Tyrion sokáig állt ott a nyirkos pincében és Balerion óriási, üres szemű koponyáját bámulta,
         míg fáklyája le nem égett. Megpróbálta elképzelni az élő állat méreteit, elképzelni, hogyan nézhe-
         tett ki, amikor kiterjesztette óriási fekete szárnyait és átviharzott az égen, tüzet okádva.
            Saját távoli őse, Szikla Loren király megpróbált szembeszállni a tűzzel, amikor egyesült a Fo-
         lyóvidéki Mern királlyal, hogy ellenálljanak a Targaryen hódításnak. Ez már közel háromszáz esz-
         tendeje történt, amikor a Hét Királyság még valóban hét különálló királyság volt, s nem csupán egy
         hatalmasabb birodalom tartományai. Köztük a Két Királynak hatszáz lobogója, ötezer lovagja és
         tízszer annyi szabad lovasa és fegyverese volt. Sárkányúr Aegon talán ha ennek egyötödével ren-
         delkezett a krónikák szerint, s e sereg is nagyrészt az előző, általa megölt király csapataiból besoro-
         zott katonákból állt, akiknek hűsége legalábbis kérdéses volt.
            A seregek a Folyóvidék síkságán találkoztak, aratásra érett, aranyló búzamezők között. Amikor
         a Két Király támadott, a Targaryen sereg összeomlott, szétszóródott és futásnak eredt. A krónikák
         szerint a hódítás néhány percre úgy tűnt, hogy véget ért... de csak addig, míg Aegon Targaryen és
         húgai be nem kapcsolódtak a küzdelembe.
            Ez volt az egyetlen alkalom, amikor Vhaghart, Meraxest és Baleriont egyszerre engedték el. Az
         énekesek a Tűz Mezejének nevezték el a helyet.
            Majdnem négyezer ember égett el aznap, köztük a Folyóvidéki Mern király. Loren király meg-
         menekült és elég hosszú ideig élt ahhoz, hogy megadja magát, hűséget fogadjon a Targaryeneknek
         és fiút tudjon nemzeni, amiért Tyrion kellően hálás volt.
            - Miért olvasol ilyen sokat?
            Tyrion felpillantott a hangra. Havas Jon állt néhány lépésre tőle és kíváncsian méregette őt. Be-
         csukta a könyvet ujjával megjelölve a helyet, ahol tartott és így szólt:
            - Nézz rám és mondd meg, mit látsz!
            A fiú gyanakvóan nézett rá.
            - Ez valamiféle trükk? Téged látlak. Tyrion Lannistert.
            Tyrion felsóhajtott.
            - Igazán udvarias vagy egy fattyúhoz képest, Havas. Amit látsz, az egy törpe. Hány éves vagy,
         tizenkettő?
            - Tizennégy - felelte a fiú.
            - Tizennégy és máris magasabb vagy, mint én valaha is leszek. Az én lábaim rövidek és görbék,
         s nehézséget okoz a járás. Különleges nyeregre van szükségem, hogy le ne essek a lóról. Ez a saját
         tervezésű nyergem, ha esetleg érdekel. Vagy ezt választom, vagy jöhetek pónin. A karjaim elég
         erősek, de megint csak túl rövidek. Sohasem lehetek jó vívó. Ha parasztnak szülétek, könnyen le-
         het, hogy kitesznek meghalni, vagy eladnak valami rabszolgatartó torzszülött-gyűjteményébe. Én
         azonban a Kaszter Hegyi Lannisterek közé születtem, s így a torzszülött-gyűjtemények szegényeb-
         bek lettek. Elvárnak tőlem bizonyos dolgokat. Az apám húsz évig volt a Király Segítője. Mint kide-
         rült, a fivérem később végzett ugyanezzel a királlyal, de hát az élet tele van ezekkel az apró tréfák-
         kal. A nővérem feleségül ment az új királyhoz, akit a visszataszító unokaöcsém fog követni a tró-
         non. Nekem is meg kell tennem a magam részét Házunk becsülete érdekében, nem így van? De
         mégis hogyan? Nos, lehet, hogy a lábaim túl kicsik a testemhez képest, a fejem viszont túl nagy,

                                                                                               79
   71   72   73   74   75   76   77   78   79   80   81