Page 75 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
szándékáról. „Figyelmeztetlek, Lannister, a Falnál nem találsz fogadókat!", mondta neki lenézve rá.
- Biztosan találsz valami helyet, ahol ellakhatok - felelte Tyrion. - Amint azt nyilván magad is
észrevetted, kicsi vagyok.
Természetesen senki sem mondana nemet a királyné öccsének, az ügy tehát el volt rendezve, de
Stark nem repesett a boldogságtól.
- Nem fog tetszeni a lovaglás, ezt megígérhetem - közölte kurtán és elindulásuk pillanatától
kezdve minden tőle telhetőt elkövetett, hogy ígéretét valóra is váltsa.
Az első hét végére Tyrion combjai kisebesedtek a kemény vágtától, lábait fájdalmas görcs húzta
össze és a csontjáig átfagyott. Mégsem panaszkodott. Átkozott legyen, ha megadja Benjen
Starknak ezt az elégtételt.
Apró bosszút állt lovaglóbundájával. A bunda rongyos medvebőr ruhadarab volt, régi és pe-
nészszagú. Stark az Éjjeli Őrségnél dívó nagylelkűségből ajánlotta fel neki, és nem volt kétséges,
hogy udvarias visszautasításra számít. Tyrion azonban egy mosollyal elfogadta. Magával hozta a
legmelegebb ruháit, amikor elhagyták Wintefellt, de hamarosan rá kellett jönnie, hogy ezek távol-
ról sem elég melegek. Idefent tényleg hideg volt, és egyre hidegebb lett. Éjszakánként már jóval
fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, s amikor a szél fújt, olyan érzés volt, mintha kés hatolna át a
legmelegebb gyapjún is. Mostanra Stark valószínűleg megbánta lovagiasságát. Talán meg is tanult
valamit. A Lannisterek soha nem utasítanak vissza semmit, sem udvariasan, sem durván. A
Lannisterek elveszik, amit felajánlanak nekik.
A farmok és az erődök egyre inkább elmaradoztak és egyre kisebbek lettek, ahogy észak felé
haladtak, mélyebben és mélyebben a farkaserdő sötétjében, míg végül már nem volt több tető, ami
alá behúzódhattak volna és kénytelenek voltak a saját készleteikkel gazdálkodni.
Tyrionnak sohasem vették nagy hasznát táborverésnél vagy táborbontásnál. Túl kicsi volt, túl
sánta és túlságosan útban volt. Így mialatt Stark, Yoren és a többiek hevenyészett menedéket építet-
tek, ellátták a lovakat és tüzet gyújtottak, ő szokás szerint fogta a bundáját és egy borostömlőt és
egymagában félrevonult olvasni.
Utazásuk tizennyolcadik napján a bor, amit ivott, éppen ritka, édes borostyánszín nedű volt a
Nyár Szigetekről, amit egészen Kaszter hegyről hozott magával, a könyv pedig egy elmélkedés a
sárkányok történetéről és tulajdonságaikról. Lord Eddard Stark engedélyével Tyrion kölcsönkért
néhány ritka kötetet Deres könyvtárából és becsomagolta magának az északra vezető útra.
Talált egy kényelmes helyet elég távol a tábor zajától, egy gyors folyású patak mellett, amely-
nek vize tiszta volt és hideg, mint a jég. Egy vénséges vén, groteszk tölgyfa nyújtott menedéket a
harapós szél elől. Tyrion összekuporodott a bundában, hátát a fa törzsének támasztotta, kortyolt
egyet a borból, és olvasni kezdett a sárkánycsont tulajdonságairól. „A sárkánycsont fekete a magas
vastartalom miatt", tudta meg a könyvből. „Olyan erős, mint az acél, mégis könnyebb és rugalma-
sabb és természetesen tökéletesen ellenáll a tűznek. A dothrakik nagyra értékelik a sárkánycsontból
készült íjakat, s nem véletlenül. Az ilyen fegyverrel lőtávolság tekintetében egyetlen fából készült
íj sem veheti fel a versenyt".
Tyrionra hátborzongató vonzerőt gyakoroltak a sárkányok. Amikor először járt Királyvárban
nővére és Robert Baratheon esküvőjén, elhatározta, hogy felkutatja a sárkánykoponyákat, amelyek
Targaryen tróntermét díszítették. Robert király zászlókat és falikárpitokat akasztott a falra helyet-
tük, de Tyrion nem adta fel, míg rájuk nem bukkant a nyirkos pincében, ahol tárolták őket.
Arra számított, hogy mély benyomást fognak gyakorolni rá, talán rémisztőek is lesznek. Nem
hitte volna azonban, hogy gyönyörűnek fogja találni őket. Mégis azok voltak. Feketén csillogtak,
mint az óniksz és olyan simára csiszolták őket, hogy a csont szinte vibrált fáklyája fényében. Ész-
revette, hogy szeretik a tüzet. Bedugta a fáklyát az egyik nagyobb koponya szájüregébe és az ár-
nyékok ugrálni és táncolni kezdtek mögötte a falon. A fogak hosszú, ívelt, fekete gyémántkések
voltak. A fáklyaláng semmit sem jelentett nekik: sokkal hatalmasabb tüzek hevében is fürdőztek
már. Amikor elment, Tyrion meg mert volna esküdni rá, hogy a szörnyeteg üres szemgödrei őt fi-
gyelik.
Összesen tizenkilenc koponya volt ott. A legrégebbi több, mint háromezer éves, a legfiatalabb

78