Page 78 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
- Kérj szépen!
Tyrion Lannister érezte, ahogy a harag forrni kezd benne, de elfojtotta. Nem ez volt az első al-
kalom az életében, hogy megalázták, és nem is ez lesz az utolsó. Talán még meg is érdemelte.
- Nagyon hálás lennék szíves segítségedért, Jon - szólalt meg szelíden.
- Ülj, Szellem! - parancsolt rá a fiú a farkasra. A rémfarkas a hátsó lábaira ült. A vörös szemek
egy pillanatra sem hagyták el Tyriont. Jon megkerülte, a hóna alá csúsztatta a kezeit, majd könnye-
dén felállította. Aztán felvette a könyvet a földről és visszaadta neki.
- Miért támadt rám? - kérdezte Tyrion és óvatosan a rémfarkas felé sandított. Keze fejével kitö-
rölte a szájából a vért és a piszkot.
- Talán azt hitte, grumkin vagy.
Tyrion éles pillantást vetett rá. Majd elnevette magát, jobban mondva a tetszés nyers horkantása
tört ki az orrán, teljesen az akarata ellenére.
- Ó, istenem! - mondta a fejét rázva és fuldokolva a röhögéstől. - Azt hiszem, tényleg úgy nézek
ki, mint egy grumkin. Mit csinál a snarkokkal?
- Ne akard tudni! - Jon felvette a borostömlőt és odanyújtotta Tyrionnak.
Tyrion kihúzta a dugaszt, hátravetette a fejét és hosszú sugarat pumpált a szájába. A bor olyan
volt, mint a hűvös tűz, ahogy lecsorgott a torkán és felmelegítette a gyomrát. Odatartotta a tömlőt
Havas Jon elé.
- Kérsz belőle?
A fiú elvette a tömlőt és óvatosan belekortyolt.
- Igaz, ugye? - szólalt meg, amikor végzett. - Amit az Éjjeli Örségről mondtál.
Tyrion bólintott.
Havas Jon szája összeszorult.
- Ha olyan, hát olyan.
Tyrion rávigyorgott.
- Nagyon jó, fattyú. A legtöbben inkább letagadják a kemény igazságot, semhogy szembenéz-
nének vele.
- A legtöbben - jegyezte meg a fiú. - De te nem.
- Nem - ismerte el Tyrion -, én nem. Már nagyon ritkán fordul elő, hogy akár csak álmodnék a
sárkányokról. Nincsenek sárkányok - felnyalábolta a leesett medvebőrt. - Gyere, jobb, ha vissza-
érünk a táborba, mielőtt a nagybátyád a keresésünkre indul.
A séta nem volt hosszú, de a talaj göröngyös volt, s Tyrion lábaiba fájdalmas görcs állt, mire
visszaértek. Havas Jon a kezét nyújtotta neki, hogy átsegítse egy kusza gyökértömegen, de Tyrion
elutasította. A saját erejéből fog előrejutni, ahogyan egész életében tette. A tábor azért kellemes
látvány volt. A menedékeket egy rég elhagyott erőd omladozó falának vetve állították fel, ami vé-
delmet nyújtott a szél ellen. A lovakat megetették és tüzet gyújtottak. Yoren egy kövön ült és éppen
egy mókus megnyúzásával volt elfoglalva. A pörkölt ínycsiklandó illata betöltötte Tyrion orrát.
Odasántikált, ahol az egyik embere, Morrec az üstre figyelt. A férfi szó nélkül odanyújtotta neki a
merőkanalat. Tyrion megkóstolta és visszaadta.
- Még több borsot! - közölte.
Benjen Stark kilépett a sátorból, amit az unokaöccsével osztott meg.
- Itt vagy hát! Az ördögbe, Jon, ne tűnj el így egyedül! Már azt hittem, elvittek a Mások.
- A gramkinok voltak - mondta neki Tyrion nevetve. Havas Jon elmosolyodott. Stark zavartan
nézett Yorenre. A vénember morgott valamit, megvonta a vállát és visszatért véres munkájához.
A mókus némi tartalmat adott a pörköltnek, amit fekete kenyérrel és kemény sajttal ettek meg
aznap este a tűz mellett. Tyrion körbekínálta a borostömlőjét, míg végül Yoren is megenyhült. A
társaság tagjai egyenként elszállingóztak a menedékbe és nyugovóra tértek, kivéve Havas Jont, aki-
re az első őrség esett.
Mint mindig, most is Tyrion vonult vissza utolsóként. Ahogy belépett a sátorba, amit az emberei
építettek neki, megállt és egy pillanatra visszanézett Havas Jonra. A fiú a tűz mellett állt. Mozdulat-
lan és kemény arccal, mélyen bámult a tűzbe.

81