Page 83 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
tak, majdnem csontig hatoltak, fejbőre pedig vérzett, ahol támadója kitépte egy maroknyi haját. A
mester elmondta neki, hogy a fájdalom csak most kezdődik és máktejet itatott vele, hogy álomba
segítse.
Catelyn végül lehunyta a szemét.
Amikor újra kinyitotta, elmondták neki, hogy négy napig aludt. Catelyn bólintott és felült az
ágyban. Olyannak tűnt most az egész, mint egy rémálom. Bran balesete óta minden egyetlen ször-
nyű, véres és bánatos álom, de a fájdalom a kezében emlékeztette, hogy minden valóságos volt.
Gyengének érezte magát és szédült, mégis furcsa határozottság töltötte el, mintha hatalmas terhet
vettek volna le a szívéről.
- Hozzatok nekem kenyeret és mézet - utasította a szolgálóit -, és értesítsétek Luwin mestert,
hogy a kötéseimet ki kell cserélni! - Azok meglepetten rábámultak, majd elszaladtak, hogy teljesít-
sék az óhaját.
Catelyn emlékezett rá, hogyan viselkedett és elszégyellte magát. Mindenkit cserbenhagyott:
gyermekeit, férjét, Házát. Ez nem fog még egyszer megtörténni. Meg fogja mutatni ezeknek az
északiaknak, milyen erős tud lenni egy zúgói Tully.
Robb előbb érkezett meg, mint az étel. Vele volt Rodrik Cassel, férje segédje, Theon Greyjoy és
Hallis Mollen, egy szögletes, barna szakállú, izmos férfi. Ő volt az új testőrkapitány, mondta Robb.
Látta, hogy fia gőzölt bőrruhát és sodronyinget visel. Derekán kard lógott.
- Ki volt az? - kérdezte tőlük.
- Senki sem tudja a nevét - felelt neki Hallis Mollen. - Nem Deresbe való, úrnőm, de néhányan
azt állítják, hogy az utóbbi hetekben látták errefelé.
- Akkor a király egyik embere - mondta -, vagy a Lannistereké. Biztosan elrejtőzött, amikor a
többiek elmentek.
- Lehetséges - mondta Hal. - A rengeteg idegen miatt, akik mostanában ellepték Derest, nem le-
het megmondani, hogy kihez tartozott.
- Az istállóban rejtőzött - szólalt meg Greyjoy. - Érezni lehetett a szagán.
- És hogy lehet, hogy nem vették észre? - kérdezte az asszony élesen.
Hallis Mollen zavartnak látszott.
- A lovak között - amelyeket Lord Eddard magával vitt délre és azok között, amelyeket északra
küldtünk az Éjjeli Őrséghez - az állások félig üresek voltak. Nem lehetett nehéz elrejtőzni az istál-
lófiúk elől. Lehet, hogy Hodor látta őt; azt mondják, a fiú furcsán viselkedett mostanában, de hát
amilyen együgyű... - Hal megrázta a fejét.
- Megtaláltuk a helyet, ahol aludt - szólt közbe Robb. - Kilencven aranyszarvas volt egy bőr-
zacskóban, a szalma alá temetve.
- Jó érzés tudni, hogy a fiam életét nem adták el olcsón - jegyezte meg Catelyn keserűen.
Hallis Mollen meglepetten nézett rá.
- Bocsánatodat kérem, úrnőm, ezt úgy érted, hogy a fiadat akarta megölni?
Greyjoy hitetlenkedett.
- Ez őrültség.
- Pedig Branért jött - közölte az asszony. - Azt hajtogatta, hogy nem kellene ott lennem. Ő gyúj-
totta fel a könyvtárat. Azt hitte, hogy majd kirohanok eloltani és magammal viszek minden őrt. Ha
nem lettem volna félőrült a bánattól, működött volna a terve.
- Miért akarná bárki megölni Brant? - kérdezte Robb. - Istenem, hiszen csak egy kisfiú. Tehetet-
len, alszik...
Catelyn kihívóan nézett elsőszülött fiára.
- Ha uralkodni akarsz északon, át kell gondolnod ezeket a dolgokat, Robb. Meg kell felelned a
saját kérdéseidre. Miért akarhat bárki végezni egy alvó gyermekkel?
Mielőtt a fiú válaszolhatott volna, a szolgálók visszatértek a konyhából egy tál friss étellel. Sok-
kal több volt annál, amit az asszony kért: meleg kenyér, vaj, méz, szederlekvár, egy szelet szalon-
na, lágy tojás, egy darab sajt és egy kanna mentatea. És velük együtt megérkezett Luwin mester is.
- Hogy van a fiam, mester? - Catelyn ránézett az ételre és rájött, hogy nincs étvágya.

86