Page 82 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
Robb úgy nézett rá, mintha egy őrültet látna.
- Maradj itt, Anya, visszajövök, amint a tüzet eloltottuk - azzal elrohant. Hallotta, amint odakiált
a szoba előtt álló őröknek, hallotta, amint együtt dobognak le őrülten a lépcsőn, kettesével, hárma-
sával szedve a fokokat.
Odakint az udvaron „Tűz van!" kiáltások harsantak, sikoltások, rohanó léptek zaja, lovak nyerí-
tése és a kastély kutyáinak eszeveszett csaholása hallatszott. A vonyítás elhallgatott, fedezte fel,
ahogy a hangzavart hallgatta. A rémfarkasok elcsendesedtek.
Catelyn halkan hálaimát mondott isten hét arcának, miközben az ablakhoz ment. A hídon túl
hosszú lángnyelvek törtek elő a könyvtár ablakaiból. Figyelte az ég felé szálló füstöt és szomorúan
gondolt a könyvekre, amelyeket a Starkok az évszázadok során összegyűjtöttek. Aztán becsukta az
ablaktáblákat.
Amikor visszafordult az ablaktól, a férfi ott volt a szobában.
- Nem kellene itt lenned - mormolta mogorván. - Senkinek sem kellene itt lennie.
Alacsony, piszkos férfi volt, mocskos, barna ruhája istállószagtól bűzlött. Catelyn mindenkit
ismert, aki az istállóikban dolgozott, de ő nem közülük való volt. A ritkás, szőke hajú ösztövér em-
ber sápadt szemei mélyen ültek csontos arcában. A kezében tőrt szorongatott.
Catelyn a késre pillantott, majd Branre.
- Nem! - szólalt meg. A szó megrekedt a torkában, s halovány suttogásba fulladt.
A férfi minden bizonnyal meghallotta.
- Ez kegyelem - mondta. - Már úgyis halott.
- Nem - felelte Catelyn most már hangosabban. Újra megtalálta a hangját. - Nem teheted!
Megpördült, hogy segítségért kiáltson az ablakból, de a férfi gyorsabb volt, mint képzelte volna.
Egyik kezét a szájára tapasztotta és hátrarántotta a fejét, a másikkal pedig a légcsövének szegezte a
tőrt. A belőle áradó bűz émelyítő volt.
Az asszony mindkét kezével a nyakához kapott, megragadta a pengét és minden erejét latba
vetve megpróbálta elhúzni a torkától. Hallotta, amint a férfi közvetlenül a füle mellett káromkodik.
Ujjai síkosak lettek a saját vérétől, de nem engedte el a tőrt. A kéz még szorosabban tapadt a szájá-
ra, elzárva minden levegőt. Catelyn oldalra vetette a fejét és sikerült a fogai közé kapnia támadója
húsát. Keményen beleharapott a tenyerébe. A férfi felhördült a fájdalomtól. Szorosan összezárta a
fogait és beletépett a húsba, mire a másik hirtelen elengedte. A szája megtelt ellenfele vérének ízé-
vel. Mély levegőt vett és sikítani kezdett, a férfi azonban megragadta a haját, elrántotta magától, ő
pedig megbotlott és elesett. Támadója megállt fölötte. Zihálva vette a levegőt, jobb kezének ujjai
még mindig a vértől csúszós tőr markolatára fonódtak.
- Nem kellett volna itt lenned - ismételte ostobán.
Catelyn látta, amint az árny besuhan mögötte a nyitott ajtón. Halk morgás hallatszott, épphogy
csak egy vicsorgó hang, alig suttogó fenyegetés, de a férfi meghallhatott valamit, mert éppen meg-
fordult volna, amikor a farkas nekiugrott. A földre zuhantak, félig az ott heverő Catelynre. A farkas
az álla alatt kapta el. A sikoly egy másodpercig sem tartott, mielőtt az állat visszarántotta a fejét, ki-
tépve a férfi fél torkát.
A vére meleg esőként terítette be az asszony arcát.
A farkas őt nézte. Pofája vörös és nedves volt, szemei pedig aranyfényben izzottak a sötét szo-
bában. Bran farkasa volt, ismerte fel Catelyn. Hát persze.
- Köszönöm - suttogta az asszony vékony, gyenge hangon. Felemelte remegő kezét. Az állat kö-
zelebb lépett, megszagolta az ujjait és nedves, érdes nyelvével nyalogatni kezdte rajta a vért. Ami-
kor tisztára nyalta a kezét, csendesen megfordult, felugrott Bran ágyára és lefeküdt a fiú mellé.
Catelyn hisztérikusan nevetni kezdett.
Így találtak rájuk, amikor Robb, Luwin mester és Ser Rodrik berontottak a szobába a Deresi őr-
ség felével. Amikor az asszony végül abbahagyta a nevetést, meleg takarókba burkolták és elvezet-
ték a Nagy Toronyba, vissza saját hálótermébe. Öreg Nan levetkőztette, forró fürdőbe ültette és egy
puha törölközővel lemosta róla a vért.
Később megérkezett Luwin mester is, hogy bekötözze a sebeit. A vágások az ujjain mélyek vol-

85