Page 86 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA

Eddard Stark hajnal előtt távozott, tájékoztatta Sansát Septa Mordane reggeli közben.
- A király érte küldött. Minden bizonnyal újabb vadászatról van szó. Azt mondják, errefelé még
mindig élnek bölények.
- Még sohasem láttam bölényt - mondta Sansa miközben egy darab szalonnát adott Ladynek az
asztal alatt. A farkas olyan előkelően vette el a kezéből, mint valami királynő.
Septa Mordane rosszallóan szippantott.
- Nemes hölgyek nem etetnek kutyákat az asztalnál - jegyezte meg. Újabb lépet tört ketté és a
kenyerére csepegtette a kicsorduló mézet.
- Ő nem kutya, hanem rémfarkas - helyesbített Sansa. Lady az ujjait nyalogatta érdes nyelvével.
- Különben is, Apa megengedte, hogy magunknál tartsuk őket, ha akarjuk.
A septát azonban nem lehetett egykönnyen megbékíteni.
- Te jóravaló leány vagy, Sansa, de esküszöm, ha arról a teremtményről van szó, éppolyan ma-
kaccsá válsz, mint Arya húgod! - összevonta a szemöldökét. - Jut eszembe, hol van Arya ma reg-
gel?
- Nem volt éhes - felelte Sansa. Jól tudta, hogy a húga már valószínűleg órákkal azelőtt leosont
a konyhába és kikönyörgött valami reggelit egy szakácsinastól.
- Figyelmeztesd, hogy ma tényleg szépen öltözzön fel! A szürke bársony, mondjuk, megfelel.
Mindannyiunkat meginvitáltak, hogy a királynéval és Myrcella hercegnővel utazzunk a kerekes
házban és a lehető legjobb külsőnket kell magunkra öltenünk.
Sansa máris a lehető legjobb külsejét öltötte magára. Addig kefélte hosszú gesztenyebarna haját,
míg nem ragyogott, és a legszebb kék selymét vette fel. Már több mint egy hete várt erre az alka-
lomra. A királynéval utazni igen nagy megtiszteltetést jelentett, ráadásul könnyen lehet, hogy
Joffrey herceg is ott lesz. A jegyese. Már a gondolattól is izgatottan kalapálni kezdett a szíve, habár
tudta, hogy még évekig nem házasodhatnak össze. Sansa még nem ismerte igazán Joffreyt, de már-
is szerelmes volt belé. A fiú pontosan olyan volt, amilyennek a lány megálmodta a hercegét: ma-
gas, jóképű, erős és aranyhajú. Minden lehetőséget megragadott, hogy vele tölthessen egy kis időt,
bár ez igen ritkán fordult elő. Az egyetlen dolog, ami a mai nappal kapcsolatban aggasztotta, Arya
volt. Arya valahogy mindent képes volt tönkretenni. Az ember sohasem tudhatta, mit fog tenni.
- Megmondom neki - ígérte Sansa bizonytalanul -, de úgy fog felöltözni, ahogy mindig is teszi.
- Csak remélhette, hogy a helyzet nem lesz nagyon kínos. - Megbocsátasz?
- Távozhatsz - Septa Mordane újabb mézes kenyeret készített magának, Sansa pedig lecsusszant
a padról és Ladyvel a sarkában kiszaladt a vendéglő közös helyiségéből.
Odakint megállt egy pillanatra a kiáltások, szitkozódások és a fakerekek nyikorgása közepette.
Az emberek lebontották a sátrakat és pavilonokat, feltöltötték a kocsikat egy újabb napi menethez
szükséges ellátmánnyal. A mögötte terpeszkedő vendéglő háromszintes, világos kőből készült épü-
let volt, a legnagyobb, amit Sansa valaha látott, de még így is csak a királyi kíséret alig egyharma-
dának jutott hely benne. Nem csoda, hiszen a társaság, apja háztartásának csatlakozásával négyszáz
fő fölé hízott, beleértve az úton hozzájuk csapódott szabadlovasokat is.
Aryát a Három Folyó partján találta. A lány Nymeriát próbálta lecsillapítani, miközben a meg-
száradt sarat kefélte a bundájából. A rémfarkas egyáltalán nem élvezte az eljárást. Aryán ugyanaz a
bőr lovaglóruha volt, amit tegnap és az azt megelőző napon is viselt.
- Jó lenne, ha valami csinosat vennél fel - mondta neki Sansa. - Septa Mordane utasítása. Ma a
királyné kerekes házában utazunk Myrcella hercegnővel.
- Én ugyan nem - közölte Arya, ahogy Nymeria sűrű szürke bundájában próbált kikefélni egy
gubancot. - Mycah és én felfelé lovagolunk a folyó mellett, hogy rubintokat keressünk a gázlónál.
- Rubinokat - visszhangozta megütközve Sansa. - Miféle rubintokat?
Arya úgy nézett rá, mintha teljesen ostobának tartaná.
- Rhaegar rubintjait. Ez az a hely, ahol Robert király megölte és elnyerte a koronát.

89