Page 85 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
követ ismert Deresben.
- Az istenekre! - szitkozódott Robb. Ifjú arca elsötétült a haragtól. - Ha ez igaz, megfizet érte! -
Kihúzta a kardját és suhintott egyet a levegőben. - Magam fogok végezni vele!
Ser Rodrik ráripakodott.
- Tedd azt el azonnal! A Lannisterek száz mérföldnyire vannak innét. Soha ne húzd elő a kardo-
dat, hacsak nem akarod valóban használni! Hányszor kell még elmondanom ezt, ostoba fiú?
Robb zavartan csúsztatta vissza a kardot a hüvelyébe. Hirtelen megint gyermek volt. Catelyn
így szólt Ser Rodrikhoz:
- Látom, a fiam már acélt visel.
- Úgy gondoltam, itt az ideje - felelte az öreg fegyvermester.
Robb nyugtalanul nézett az anyjára.
- Bőven - szólalt meg az asszony. - Könnyen lehet, hogy Deresnek rövidesen szüksége lesz
minden kardra, és a legjobb, ha azok nem fából vannak.
Theon Greyjoy a kardja markolatára tette a kezét és így szólt:
- Úrnőm, ha erre kerül a sor, Házam sokkal tartozik a tiédnek!
Luwin mester meghúzta a láncot, ahol az a nyakához ért.
- Ez mind csak feltevés. Akit vádolunk, a királyné szeretett fivére. Őfelsége nem fogja kedvesen
fogadni az ilyen célozgatásokat. Bizonyítékot kell szereznünk, vagy hallgatnunk kell örökre.
- A tőr a bizonyíték - vágta rá Ser Rodrik. - Egy ilyen nagyszerű penge nem tűnik el észrevétle-
nül.
Csak egyetlen hely van, ahol rájöhetnek az igazságra, vonta le a következtetést Catelyn.
- Valakinek el kell mennie Királyvárba.
- Én elmegyek - szólt Robb.
- Nem - mondta az anyja. - A te helyed itt van. Mindig kell, hogy legyen egy Stark Deresben.
Az asszony a sűrű, fehér pofaszakállt viselő Ser Rodrikra nézett, majd Luwin mesterre szürke
köpönyegében, az ifjú Greyjoyra, aki szikár volt, sötét és heves. Melyiküket küldje? Kinek hinné-
nek? Aztán rájött. Catelyn félrelökdöste a takarókat. Bekötözött ujjai merevek és engedetlenek vol-
tak, akár a kő. Kimászott az ágyból. - Magam megyek.
- Úrnőm - kezdte Luwin mester. - Bölcs döntés ez? A Lannisterek minden bizonnyal gyanakod-
va fogadják majd az érkezésedet.
- És Bran? - kérdezte Robb. Szegény fiú teljesen összezavarodott. - Nem akarhatod itt hagyni!
- Mindent megtettem Branért, amit csak tudtam - sérült kezét a fiú karjára helyezte. - Az ő élete
az istenek és Luwin mester kezében van. Ahogy te magad figyelmeztettél rá, Robb, a többi gyer-
mekeimmel kell most törődnöm.
- Erős kíséretre lesz szükséged, úrnőm - szólalt meg Theon.
- Elküldöm Halt egy szakasz őrrel - mondta Robb.
- Nem - felelte Catelyn. - Egy nagy csapat nem kívánt feltűnést kelthet. Nem akarom, hogy a
Lannisterek tudjanak az érkezésemről.
Ser Rodrik tiltakozott.
- Engedd meg, úrnőm, hogy legalább én elkísérjelek! A királyi út veszedelmes lehet egy egye-
dül utazó nő számára.
- Nem a királyi úton fogok menni - válaszolta Catelyn. Egy pillanatig gondolkodott, majd
egyetértően bólintott. - Két lovas éppen olyan gyorsan tud haladni, mint egy és jóval gyorsabban,
mint egy hosszú oszlop, amit szekerek és kerekes házak lassítanak. Örömmel veszem a társaságod,
Ser Rodrik. A Fehér Tőrt fogjuk követni le a tengerig és a Fehér Öbölnél hajót bérelünk. Erős lo-
vakkal és gyors széllel jóval Ned és a Lannisterek előtt érünk Királyvárba - és akkor, gondolta,
majd meglátjuk, amit meglátunk.

88