Page 84 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 84
CATELYN
Luwin mester lesütötte a szemét.
- Az állapota változatlan, úrnőm.
Pontosan erre a válaszra számított, sem többre, sem kevesebbre. Kezei lüktettek a fájdalomtól,
mintha a penge még mindig mélyen belé vágna. Elküldte a szolgálókat és megint Robb felé fordult.
- Megvan a válasz?
- Valaki fél, hogy Bran felébred - felelte Robb. - Fél attól, amit mondhat vagy tehet, fél valami-
től, amit tud.
Catelyn büszke volt rá.
- Nagyon jó - az őrség új kapitányához fordult. - Biztonságosan kell őriznünk Brant. Ahol egy
gyilkos van, ott lehet több is.
- Hány őrt óhajtasz, úrnőm? - kérdezte Hal.
- Amíg Lord Eddard távol van, a fiam Deres ura - válaszolt az asszony.
Robb egy kicsit kihúzta magát.
- Legyen egy ember a betegszobában éjjel-nappal, egy az ajtó előtt, kettő pedig a lépcső aljában.
Senki sem mehet be Branhez az én engedélyem vagy anyámé nélkül.
- Ahogy óhajtod, uram.
- Azonnal hajtsd végre! - javasolta Catelyn.
- És maradjon vele a farkasa is a szobában! - tette hozzá Robb.
- Igen - mondta Catelyn. Majd megint: - Igen.
Hallis Mollen meghajolt és távozott.
- Lady Stark! - szólalt meg Ser Rodrik, amikor a kapitány elment. - Nem figyelted meg véletle-
nül a tőrt, amit a gyilkos használt?
- A körülmények nem tették lehetővé, hogy közelebbről megvizsgáljam, de garantálhatom, hogy
éles volt - felelte Catelyn száraz mosollyal. - Miért kérded?
- Amikor rátaláltunk, a gazfickó még mindig szorongatta a kést. Úgy tűnt nekem, hogy a fegy-
ver túl finom egy ilyen embernek, ezért hosszan és alaposan tanulmányoztam. A penge valyriai
acél, a markolat pedig sárkánycsont. Egy ilyen fegyvernek semmi keresnivalója egy olyan ember
kezében, mint ez. Valaki nekiadta.
Catelyn elgondolkodva bólintott.
- Robb, csukd be az ajtót!
A fiú furcsán nézett rá, de megtette, amire kérte.
- Amit most elmondok nektek, nem hagyhatja el ezt a szobát - szólalt meg az asszony. -Erre
meg kell esküdnötök. Ha csak egy része is igaz annak, amit gyanítok, akkor Ned és a lányaim halá-
los veszedelembe lovagoltak, és egyetlen rossz fülbe jutott szó az életüket jelentheti.
- Lord Eddard nekem második apám - mondta Theon Greyjoy. - Esküszöm tehát.
- Tiéd a szavam - közölte Luwin mester.
- Akárcsak az enyém - visszhangozta Ser Rodrik.
Az asszony a fiára nézett.
- És te, Robb?
A fiú bólintott.
- A húgom, Lysa úgy gondolja, hogy a Lannisterek gyilkolták meg a férjét, Lord Arrynt, a Ki-
rály Segítőjét - mondta nekik Catelyn. - Emlékszem, hogy Ser Jaime Lannister nem vett részt a va-
dászaton azon a napon, amikor a fiam leesett. Itt maradt a kastélyban - a szobát halálos csend ülte
meg. - Nem hiszem, hogy Bran leesett arról a toronyról - a szavai belehasítottak a csendbe. - Azt
hiszem, hogy lelökték.
A jelenlévők arcára kiült a döbbenet.
- Úrnőm, ez rettenetes célzás - szólalt meg Rodrik Cassel. - Még a Királyölő is visszariadna egy
ártatlan gyermek megölésétől.
- Ó, valóban? - kérdezte Theon Greyjoy. - Nem vagyok biztos benne.
- A Lannisterek büszkesége és becsvágya nem ismer határokat - jegyezte meg Catelyn.
- A fiú mindig biztos kézzel mászott a múltban - mondta elgondolkodva Luwin mester. -Minden
87

