Page 96 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
A királyné tombolt.
- Joff élete végéig viselni fogja azokat a sebeket!
Robert Baratheon legidősebb fiára nézett.
- Akkor viseli. Talán tanul belőlük. Ned, tegyél róla, hogy a lányod fegyelmet tanuljon! Én
ugyanezt fogom tenni a fiammal.
- Boldogan, felség! - válaszolta Ned óriási megkönnyebbüléssel.
Robert elindult kifelé a teremből, de a királyné még nem végzett.
- És mi lesz a rémfarkassal? - kiáltott utána. - Mi lesz azzal a szörnyeteggel, amelyik megtámad-
ta a fiadat?
A király megtorpant, megfordult és összevonta a szemöldökét.
- Majdnem megfeledkeztem arról az átkozott farkasról.
Ned látta, hogy Arya megmerevedik Jory karjaiban.
- Nem akadtunk a rémfarkas nyomára, felség - vágta rá gyorsan Jory.
Robert egyáltalán nem látszott elkeseredettnek.
- Nem? Hát akkor legyen!
A királyné felemelte a hangját.
- Száz aranysárkány annak, aki elhozza nekem a bőrét!
- Drága egy irha - mormolta Robert. - Én nem akarok részt venni ebben, asszony. Vedd meg a
rohadt bundáidat a Lannisterek aranyából!
A királyné hűvösen mérte végig.
- Nem gondoltam, hogy ilyen zsugori vagy. A király, akihez azt hittem, hozzámegyek, farkas-
bőrt terített volna az ágyamra napnyugta előtt.
Robert arca elsötétült a haragtól.
- Nehéz dolog lenne farkas nélkül.
- Van farkasunk - jegyezte meg Cersei Lannister. A hangja nagyon halk volt, de zöld szemei di-
adalmasan csillogtak.
Beletelt egy kis időbe, míg mindenki felfogta a szavai jelentését. Akkor azonban a király idege-
sen vállat vont.
- Ahogy akarod. Ser Ilyn majd intézkedik.
- Robert, ezt nem gondolhatod komolyan! - tiltakozott Ned.
A király nem volt olyan hangulatban, hogy bárki is tovább vitatkozzék vele.
- Elég, Ned, nem akarok többet hallani erről! A rémfarkas gonosz állat. Előbb-utóbb rátámadt
volna a lányodra, ahogy a másik tette a fiammal. Hadd kapja meg a kutyáját, ha az kell neki!
Sansa, úgy látszott, ekkor értette meg. Ijedt szemei az apjára meredtek.
- Nem Ladyre gondol, ugye? - A választ leolvasta a férfi arcáról. - Nem - suttogta. - Nem, ne
Ladyt, ő nem harapott meg senkit, ő jó...
- Lady ott sem volt! - kiabálta Arya. - Hagyjátok őt békén!
- Állítsd meg őket! - könyörgött Sansa. - Ne engedd, hogy megtegyék! Kérlek, kérlek, nem La-
dy volt az, Nymeria volt, Arya volt, nem tehetitek, nem Lady volt az, ne engedd, hogy bántsák La-
dyt, ő jó lesz, megígérem, megígérem... - sírva fakadt.
Ned csak annyit tehetett, hogy a karjába vette és magához ölelte, míg sírt. Robertre nézett a ter-
men át. Régi barátja, közelebb áll hozzá, mint bármilyen testvér.
- Robert, kérlek! Az irántam érzett szeretetért. A szeretetéit, amit egykor a húgom iránt éreztél.
Kérlek!
A király hosszú másodpercekig nézte őket, majd a feleségéhez fordult.
- Légy átkozott, Cersei! - mondta undorodva.
Ned kibontakozott Sansa szorításából és lassan felállt. Az elmúlt négy nap minden kimerültsége
rázuhant most.
- Akkor tedd meg magad, Robert! - mondta olyan hangon, amely éles volt és hideg, mint a pen-
ge. - Legalább legyen bátorságod magad megtenni!
Robert fakó, halott szemmel nézett Nedre és szó nélkül kiment. Léptei súlyosak voltak, mint az

99