Page 118 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
feltörte a viaszt a hüvelykujjával és kiterítette a levelet, hogy szemügyre vehessék az uralkodó sür-
gős parancsát. Növekvő hitetlenséggel olvasta a szavakat. Hát nem volt határa Robert ostobaságá-
nak? Az pedig, hogy mindezt az ő nevében tegye, csak só volt a sebben.
- Az istenek kegyelmezzenek! - szitkozódott.
- Lord Eddard arra céloz, hogy Őfelsége utasít bennünket, hogy rendezzünk nagyszabású lovagi
tornát az ő Királyi Segítővé történő kinevezése alkalmából.
- Mennyiért? - érdeklődött szelíden Kisujj.
Ned elolvasta a választ a levélből.
- Negyvenezer aranysárkány jár a győztesnek. Húszezer a második helyezettnek, újabb húszezer
a közelharc győztesének és tízezer az íjászversenyen diadalmaskodó férfinak.
- Kilencvenezer arany - sóhajtott Kisujj. - És ne feledkezzünk meg a járulékos költségekről sem!
Robert hatalmas lakomát is akar majd. Ehhez pedig szükség lesz szakácsokra, ácsokra, felszolgá-
lókra, énekesekre, zsonglőrökre, bolondokra...
- Bolondunk van bőven - jegyezte meg Lord Renly.
Pycelle nagymester Kisujjra pillantott és megkérdezte:
- A kincstár kibír ekkora kiadást?
- Miféle kincstár? - kérdezett vissza Kisujj fanyar mosollyal. - Hagyjuk a képmutatást, mester.
Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy a kincstár már évek óta üres. Kölcsön kell kérnem a pénzt. A
Lannisterek minden bizonnyal segítőkészek lesznek. Már így is vagy hárommillió aranysárkánnyal
tartozunk Lord Tywinnak, mit számít még százezer?
Ned döbbenten állt.
- Azt állítod, hogy a Koronának hárommillió arany adóssága van?
- A Koronának több, mint hatmillió arany adóssága van, Lord Stark. A Lannistereknek tarto-
zunk a legtöbbel, de kértünk kölcsön Lord Tyrelltől, a braavosi Vasbanktól és számos tyroshi ke-
reskedőkartelltől is. Legutóbb már a Hithez kellett fordulnom. A Fősepton jobban alkudozik, mint
egy dorne-i halaskofa.
Ned elsápadt.
- Aerys Targaryen arannyal roskadásig megtelt kincstárat hagyott maga után. Hogy engedhetté-
tek, hogy ez megtörténjen?
Kisujj vállat vont.
- A pénzmester megszerzi a pénzt. A király és a Segítő elköltik.
- Nem hiszem el, hogy Jon Arryn hagyta, hogy Robert koldusbotra juttassa a királyságot -vágta
rá Ned hevesen.
Pycelle nagymester megcsóválta nagy, kopasz fejét. Láncai lágyan csilingeltek.
- Lord Arryn megfontolt férfiú volt, de attól tartok, őfelsége nem mindig hallgat a bölcs tanács-
ra.
- Felséges bátyám imádja a tornákat és a lakomákat - szólt közbe Renly Baratheon -, és gyűlöl,
ahogy ő mondja, „rezet számolgatni".
- Beszélni fogok őfelségével - közölte Ned. - Ez a torna olyan fényűzés, amit a királyság nem
engedhet meg jelen pillanatban.
- Beszélj vele, ha úgy látod jónak - mondta Lord Renly -, de azért nem árt, ha elkészítjük a ter-
veket.
- Egy másik alkalommal - szögezte le Ned. Talán túl élesen is, abból ítélve, ahogy a többiek rá-
bámultak. Nem szabad megfeledkeznie róla, hogy már nem Deresben van, ahol csak a király állt
fölötte. Itt csak első volt az egyenlők között. - Bocsássatok meg, uraim! - folytatta szelídebb han-
gon. - Fáradt vagyok. Hagyjuk abba mára és folytassuk, amikor mindannyian frissebbek vagyunk! -
Nem várta meg a beleegyezésüket, hanem határozottan felállt, biccentett feléjük és elindult az ajtó
felé.
Odakint a szekerek és a lovasok még mindig özönlöttek befelé a kastély kapuján, s az udvar lo-
vak, emberi kiáltások és sár kaotikus elegye volt. Tájékoztatták, hogy a király még nem érkezett
meg. A Három Folyónál esett csúnya incidens óta a Starkok, háztartásukkal együtt jócskán a főosz-

121