Page 117 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
már az arcátlanság határát súrolta.
- Évek óta reménykedtem benne, hogy egyszer találkozunk, Lord Stark. Lady Catelyn kétségkí-
vül említést tett rólam.
- Így van - felelte Ned fagyos hangon. Nyomasztotta a megjegyzésben bujkáló ravasz gőg. - Ha
jól tudom, Brandon bátyámat is ismerted.
Renly Baratheon nevetni kezdett. Varys közelebb settenkedett, hogy hallja, miről van szó.
- Túlságosan is jól - mondta Kisujj. - Még mindig viselem irántam érzett megbecsülése jelét.
Brandon is beszélt rólam?
- Gyakran és elég hevesen - mondta Ned és remélte, hogy ezzel lezárják az ügyet. Nem volt tü-
relme az ilyen szópárbajhoz.
- Azt hittem, a hév nem illik hozzátok, Starkokhoz - folytatta Kisujj. - Itt délen azt mondják, ti
mind jégből vagytok és elolvadtok, ha a Nyaknál délebbre lovagoltok.
- Nem áll szándékomban a közeli jövőben elolvadni, Lord Baelish. Erre ne számíts. - Ned a tár-
gyalóasztalhoz ment és így szólt: - Pycelle mester, remélem, jól szolgál az egészséged.
A nagymester szelíden elmosolyodott az asztal mellett álló magas székében.
- Elég jól a koromhoz képest, uram - válaszolta -, ám attól tartok, nagyon könnyen elfáradok.
Kedves arca fölött vékony, fehér hajszálak keretezték kopasz homlokának széles kupoláját. A
nyakában lógó mesterlánc nem egyszerű fémből volt, mint Luwiné, a kéttucat súlyos láncból font
tömör acél nyakék a torkától a mellkasáig elfedte a testét. A láncszemek az ember által ismert va-
lamennyi fémet magukba foglalták: a fekete vasat, a vörös aranyat, a világos rezet és a tompa fényű
ólmot, acélt, cint, sápadt ezüstöt, bronzot és platinát. Gránátkövek, ametisztek és fekete gyöngyök
díszítették a műalkotást, itt-ott egy smaragddal vagy rubinttal kiegészítve.
- Talán nemsokára elkezdhetnénk - szólalt meg a nagymester és összefűzte a kezeit terjedelmes
pocakján. - Félek, hogy elalszom, ha sokáig várunk még.
- Ahogy óhajtod - a király széke üresen állt az asztalfőn. A szék párnáit a Baratheon-ház arany-
nyal hímzett, koronás szarvasa díszítette. Ned a mellette álló széken foglalt helyet, mint királya
jobb keze. - Uraim - kezdte hivatalos hangon. - Bocsássatok meg, amiért megvárakoztattalak ben-
neteket!
- A Király Segítője vagy - mondta Varys. - Neked szolgálunk, Lord Stark.
Miközben a többiek elfoglalták megszokott helyüket, Eddard Stark rádöbbent, hogy nem tarto-
zik ide, ebbe a szobába, ezek közé az emberek közé. Eszébe jutott, mit mondott neki Robert a krip-
tában, Deres alatt: „Seggnyalók és bolondok vesznek körül", panaszkodott akkor a király. Ned vé-
gignézett a tárgyalóasztal körül. Vajon kik a seggnyalók és kik a bolondok? Úgy gondolta, máris
tudja a választ.
- Még csak öten vagyunk - figyelmeztette őket.
- Lord Stannis Sárkánykő felé vette az útját nem sokkal azután, hogy a király északra indult -
mondta Varys -, a mi nemes Ser Barristanunk pedig bizonyára a királlyal lovagol a városon keresz-
tül, ahogyan ez a Királyi Testőrség parancsnokához illik.
- Talán meg kellene várnunk, míg Ser Barristan és a király csatlakoznak hozzánk - javasolta
Ned.
Renly Baratheon hangosan felkacagott.
- Ha arra várunk, hogy bátyám kitüntessen bennünket felséges jelenlétével, sokáig itt ülhetünk.
- Jó Robert királyunknak sok gondja van - mondta Varys. - Néhány kisebb ügyet ránk bíz, hogy
könnyítsen a reá nehezedő terheken.
- Lord Varys azt akarja mondani, hogy a pénz, a termés meg az igazságszolgáltatás dolgai halá-
losan untatják királyi fivéremet - szólalt meg Lord Renly. - Így hát miránk hárul a birodalom igaz-
gatása. Időnként azonban tényleg küld nekünk valami utasítást - szorosan összetekert papírt húzott
elő és az asztalra tette. - Ma reggel azt parancsolta nekem, hogy lóhalálában vágtassak előre és kér-
jem meg Pycelle nagymestert, hogy azonnal hívja össze ezt a tanácskozást. Sürgős feladata van a
számunkra.
Kisujj elmosolyodott és átnyújtotta az írást Nednek. A papíron a király pecsétje díszelgett. Ned

120