Page 120 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
dította. - Ilyen messzire hoztál egy bordély miatt!
- A feleséged odabent van - mondta Kisujj.
Ez volt az utolsó csepp.
- Brandon túl kedves volt hozzád! - sziszegte Ned, ahogy a kis embert háttal nekilökte a falnak
és tőrét az apró, hegyes kecskeszakáll alá nyomta.
- Uram, ne! - kiáltotta egy kétségbeesett hang. - Igazat beszél. - Lépéseket hallott maga mögött.
Ned késsel a kezében megpördült. Egy öreg, fehérhajú férfi sietett feléjük. Durva szövésű, barna
ruhát viselt és az arca alatti lágy rész ide-oda lötyögött, ahogy futott.
- Ez nem tartozik rád - kezdte Ned, de hirtelen felismerte a férfit. Döbbenten eresztette le a tőrt.
- Ser Rodrik!
Rodrik Cassel bólintott.
- Hölgyed odafent vár rád.
Ned teljesen összezavarodott.
- Catelyn tényleg itt van? Szóval nem csupán Kisujj aljas tréfája ez? - eltette a kést.
- Bárcsak az volna, Stark! - jegyezte meg Kisujj. - Kövess és próbálj meg egy árnyalattal kicsa-
pongóbbnak látszani, s egy árnyalattal kevésbé úgy kinézni, mint a Király Segítője! Nem volna üd-
vös, ha felismernének. Esetleg megsimogathatnál egy-két mellet is elhaladtodban!
Bementek. A zsúfolt előcsarnokban találták magukat, ahol egy kövér nő trágár dalokat énekelt,
vászon alsóruhát és vékony selyemkendőket viselő csinos, fiatal lányok pedig a szeretőjükhöz búj-
tak vagy az ölükben lovagoltak. A legcsekélyebb figyelemre sem méltatták Nedet. Ser Rodrik oda-
lent várt, míg Kisujj felvezette a harmadik emeletre, végig egy folyosón át egy ajtón.
A szobában Catelyn várakozott. Amikor megpillantotta a férfit, felkiáltott, odaszaladt hozzá és
szorosan megölelte.
- Úrnőm! - suttogta Ned csodálkozva.
- Ó, nagyszerű! - mondta Kisujj és becsukta az ajtót. - Felismerted.
- Már attól féltem, sohasem jössz, uram! - súgta halkan az asszony a mellkasához simulva. -
Petyr hozta a híreket. Elmesélte a kellemetlenséget Aryával és az ifjú herceggel. Hogy vannak a lá-
nyaim?
- Mindketten gyászolnak és nagyon dühösek - válaszolta neki. - Nem értelek, Cat. Mit keresel
Királyvárban? Mi történt? - faggatta Ned a feleségét. - Branről van szó? Talán... - meghalt, akarta
kérdezni, de nem bírta kimondani a szót.
- Bran miatt jöttem, de nem azért, amire gondolsz - mondta Catelyn.
Ned elbizonytalanodott.
- Akkor miért? Miért vagy itt, szerelmem? Mi ez a hely?
- Csak az, aminek látszik - közölte Kisujj, miközben kényelembe helyezte magát az egyik ablak
alatt. - Egy bordély. El tudnál képzelni valószínűtlenebb helyet egy Catelyn Tully számára? - El-
mosolyodott. - Ez a létesítmény véletlenül az enyém, így a szervezés könnyen ment. Mindent meg-
teszek, nehogy a Lannisterek megtudják, hogy Cat itt van Királyvárban.
- Miért? - kérdezte Ned. Akkor vette észre az asszony kezeit. A furcsa tartást, a vöröslő sebhe-
lyeket, bal keze utolsó két ujjának merevségét. - Megsérültél! - saját tenyerébe vette a kezeit és
megfordította őket. - Az istenekre! Ezek mély vágások. Kard... vagy... hogy történt, hölgyem?
Catelyn egy tőrt húzott elő a köpenye alól és a kezébe tette.
- Ezt a pengét azért küldték, hogy felnyissák vele torkát és kioltsák az életét.
Ned felkapta a fejét.
- De... ki... miért...?
Az asszony a szájára tapasztotta az ujját.
- Hadd mondjam el az egészet, szerelmem! Úgy gyorsabban megérted. Figyelj!
Ő figyelt, az asszony pedig mesélt. Mindent elmondott a könyvtártorony tüzétől Varysig, az
őrökig és Kisujjig. Amikor végzett, Eddard Stark kábultan ült az asztal mellett, a tőrrel a kezében.
Bran farkasa megmentette a fiú életét, gondolta tompán. Mit is mondott Jon, amikor megtalálták a
kölyköket a hóban? „Elrendeltetett, hogy gyermekeid megkapják ezeket a kölyköket, uram!" Ő pe-

123