Page 121 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
dig megölte Sansáét, és miért? Bűntudatot érzett? Vagy talán félelmet? Ha az istenek küldték eze-
ket a farkasokat, óriási ostobaságot követett el!
Gondolatait nagy nehezen visszaterelte a tőrre és arra, amit az jelent.
- Az Ördögfióka tőre - ismételte meg. Semmi értelmét nem látta a dolognak. Ujjai a sima sár-
kánycsont markolatra fonódtak és belevágta a tőrt az asztalba. Érezte, ahogy harapja a fát. A fegy-
ver ott meredezett előtte és rajta gúnyolódott.
- Miért akarná Tyrion Lannister Bran halálát? A fiú sohasem ártott neki.
- Nektek, Starkoknak csak hó van a két fületek között? - kérdezte Kisujj. - Az Ördögfióka soha-
sem cselekedett volna egyedül.
Ned felállt és fel-alá kezdett járkálni a szobában.
- Ha a királynénak valami szerepe van ebben az ügyben, vagy - az istenek mentsenek meg ettől -
a királynak... nem, ezt nem hiszem el! - mégis, amint kimondta a szavakat, eszébe jutott az a fagyos
reggel ott a sírdombok között és Robert, amint azt mondja, hogy bérelt késeket kellene küldeni a
Targaryen hercegnő után. Emlékezett Rhaegar kisgyermekére, koponyájának vörös roncsaira, arra,
hogyan fordult el a király, épp úgy, ahogyan ő is elfordult Darry fogadótermében nem is olyan ré-
gen. Még mindig hallotta Sansát könyörögni, ahogyan Lyanna is könyörgött egykor.
- A király valószínűleg nem tudott róla - mondta Kisujj. - Nem ez lenne az első alkalom. A mi
jó Robertünknek nagy gyakorlata van abban, hogy becsukja a szemét, ha valamit nem akar meglát-
ni.
Ned erre nem tudott felelni. A henteslegény arca sejlett fel előtte, amelyet majdnem kettéhasítot-
tak, s a király egy szót sem szólt utána. A feje lüktetett.
Kisujj odaballagott az asztalhoz és kitépte a kést a lapjából.
- A vád így is, úgy is felségárulás. Csak próbáld megvádolni a királyt, s máris Ilyn Payne-nel
táncolsz, mielőtt a szavak elhagynák a szádat. A királyné... ha találsz bizonyítékot, ha rá tudod
venni Robertet, hogy meghallgasson, akkor talán...
- Van bizonyítékunk - mondta Robert. - Nálunk van a tőr.
- Ez? - Kisujj könnyedén forgatta a kést. - Csinos kis acéldarab, de két éle van, uram. Az Ördög-
fióka minden bizonnyal megesküszik majd, hogy a tőrt elveszítette, vagy ellopták tőle, amikor De-
resben voltak és mivel a bérgyilkos halott, ugyan ki bizonyítaná be a hazugságát? -Gyengéden Ned
elé lökte a fegyvert. - Azt javaslom, hogy dobjuk a folyóba és felejtsük el azt is, hogy valaha ösz-
szekovácsolták!
Ned hűvösen végigmérte.
- Lord Baelish, én Stark vagyok Deresből. A fiam megnyomorodva, talán haldokolva fekszik.
Ha nincs egy farkaskölyök, akit a hóban találtunk, már halott lenne, s vele együtt Catelyn is. Ha
tényleg azt hiszed, hogy ezt el tudom felejteni, akkor ugyanakkora bolond vagy, mint amikor kar-
dot rántottál a bátyámra.
- Lehet, hogy bolond vagyok, Stark... de én még itt vagyok, míg a bátyád már vagy tizennégy
éve a fagyott sírjában porlad. Ha te annyira szeretnél mellette porladni, távol álljon tőlem, hogy eb-
ben megakadályozzalak, ám inkább nem szeretnék csatlakozni a társasághoz, köszönöm szépen.
- Te lennél az utolsó, akit bármilyen csapatba hajlandó lennék bevenni, Lord Baelish!
- Mélyen megsebzel - Kisujj a szívére tette az egyik kezét. - Részemről mindig is fárasztó nép-
ségnek tartottalak benneteket, Starkokat, de Catelyn általam érthetetlen okokból mégis hozzátok
vonzódott. Az ő kedvéért megpróbállak életben tartani. Őrült egy feladat, elismerem, de sohasem
lennék képes visszautasítani a feleségedet.
- Elmondtam Petyrnek a gyanúnkat Jon Arryn halálával kapcsolatban - mondta Catelyn. -
Megígérte, hogy segít feltárni az igazságot.
Ez nem olyan hír volt, amit Eddard Stark kitörő lelkesedéssel fogadott volna, ám igaz, hogy
szükségük lesz segítségre, s Kisujjt és az asszonyt valaha majdnem testvéri szeretet fűzte egymás-
hoz. Nem az első alkalom, amikor Ned kénytelen volt olyan emberrel szövetkezni, akit megvetett.
- Jól van - mondta, az övébe dugva a tőrt. - Varysről beszéltél. Az eunuch mindent tud az ügy-
ről?

124