Page 122 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
- Nem tőlem tudja - felelte Catelyn. - Nem egy bolondot vettél el, Eddard Stark, de Varys olyan
dolgokról tud, amelyekről senki más. Valami boszorkányság van a dologban, Ned, én mondom ne-
ked!
- Kémei vannak mindenfelé, ezt mindenki tudja - legyintett Ned elutasítóan.
- Ennél többről van szó - kötötte az ebet a karóhoz az asszony. - Ser Rodrik teljes titokban be-
szélt Ser Aron Santagarral, s a Pók valahogy mégis tudott a beszélgetésükről. Félek attól az ember-
től.
Kisujj elmosolyodott.
- Lord Varyst csak bízd rám, drága hölgyem! Ha megbocsátasz egy kis trágárságot, s hol másutt
is lenne illőbb helye, a töke a kezemben van - vigyorogva ökölbe szorította a kezét. - vagyis lenne,
ha férfi volna, vagy lenne töke! Értesz engem, ha a gyümölcsfa kivirágozna, a madarak énekelni
kezdenének, és Varys ennek nem örülne. A te helyedben én jobban aggódnék a Lannisterek, mint a
herélt miatt.
Nednek nem volt szüksége Kisujjra, hogy mindezt tudja. Arra a napra gondolt, amikor Aryát
megtalálták, s a királyné arckifejezésére, ahogy halkan és lágyan azt mondja: „van farkasunk". A
Mycah gyerekre gondolt, Jon Arryn hirtelen halálára, Bran balesetére és a vén, bolond Aerys
Targaryenre, amint trónterme padlóján haldoklik, míg vére egy aranyozott pengén szárad.
- Hölgyem - mondta Catelynhez fordulva -, itt már nem tehetsz semmit. Azt akarom, hogy
azonnal térj vissza Deresbe. Ha egy gyilkos volt, lehet több is. Bárki adott is utasítást Bran megölé-
sére, nemsokára meg fogja tudni, hogy a fiú még mindig él.
- Reméltem, hogy láthatom a lányokat... - sóhajtotta Catelyn.
- Az igen nagy oktalanság volna - szúrta közbe Kisujj. - A Vörös Torony tele van kíváncsi sze-
mekkel, a gyermekek pedig beszélnek.
- Igazat beszél, szerelmem - mondta neki Ned. Magához ölelte. - Vidd magaddal Ser Rodrikot
és vágtass Deresbe! Én majd vigyázok a lányokra. Menj haza a fiainkhoz és ügyelj a biztonságuk-
ra!
- Ahogy óhajtod, uram - Catelyn felemelte az arcát, a férfi pedig megcsókolta. Az asszony el-
gyötört ujjai kétségbeesetten kapaszkodtak a hátába, mintha karjai közt örökre biztonságban tud-
hatná férjét.
- Szeretne az úr és a hölgy igénybe venni egy hálótermet? - kérdezte Kisujj. - Figyelmeztetlek,
Stark, az ilyesmiért itt általában díjat számolunk fel.
- Csak egy percet kérek négyszemközt - mondta Catelyn.
- Rendben van - Kisujj az ajtóhoz ment. - Ne tartson túl sokáig! Legfőbb ideje, hogy a Segítő és
én visszatérjünk a kastélyba, mielőtt a távollétünk feltűnne.
Catelyn odament hozzá és megfogta a kezét.
- Nem felejtem el a segítségedet, Petyr! Amikor az embereid értem jöttek, nem tudtam, baráthoz
vagy ellenséghez visznek-e. Rájöttem, hogy több vagy, mint barát. Egy fivérre találtam rá, akit el-
veszettnek hittem.
Petyr Baelish elmosolyodott.
- Reménytelenül érzelgős vagyok, drága hölgyem. Kérlek, ne mondd el senkinek! Évekbe telt,
mire meggyőztem az udvart, hogy ravasz és kegyetlen vagyok és nem szeretném, ha kemény mun-
kám kárba veszne.
Ned egy szót sem hitt ebből, de a hangja udvarias volt, amikor megszólalt:
- Én is köszönettel tartozom, Lord Baelish.
- Ah, nos, ez valódi kincs! - jegyezte meg Kisujj távozóban.
Amikor az ajtó becsukódott mögötte, Ned visszafordult a feleségéhez.
- Amint hazaérsz, üzenj Helman Tallhartnak és Galbart Glovernek az én pecsétemmel! Az a pa-
rancsom, hogy mindegyikük állítson fel egy száz íjászból álló csapatot és erősítsék meg a Cailin-
árkot. Kétszáz elszánt íjász egy hadsereg ellen is képes tartani a Nyakat. Utasítsd Lord Manderlyt,
hogy javítsa ki és erősítse meg Fehér Öböl védműveit és tegyen róla, hogy el legyen látva emberrel.
És azt akarom, hogy ettől a naptól kezdve valaki állandóan rajta tartsa a szemét Theon Greyjoyon.

125