Page 125 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
voltam mellette a sáncokon. Tywin Lannister pompás választási lehetőség elé állított bennünket.
Vagy feketébe öltözünk, vagy karóra tűzeti a fejünket, mielőtt leszáll az este. Nem sértésnek szán-
tam, Tyrion.
- Nem is vettem annak, Ser Jaremy. Az apám igen kedveli a karóra tűzött fejeket, különösen, ha
azok eredeti tulajdonosai valamilyen módon felbosszantották őt. Ilyen nemes arcot pedig, mint a ti-
éd, nos, kétségtelenül dísznek szánt a Király Kapuja fölé. Azt hiszem, elég feltűnő látványt nyújtot-
tál volna odafent.
- Köszönöm - felelte Ser Jaremy keserű mosollyal.
Mormont parancsnok megköszörülte a torkát.
- Néha attól tartok, Ser Alliser helyesen lát téged, Tyrion. Te tényleg kigúnyolsz bennünket és
nemes hivatásunkat.
Tyrion vállat vont.
- Mindannyiunknak szüksége van rá, hogy időnként kigúnyolják, Lord Mormont, különben túl
komolyan vennénk magunkat. Kérnék még egy kis bort! - felemelte a kupáját.
Miközben Rykker megtöltötte neki, Bowen Marsh szólalt meg:
- Kis ember létedre igen nagy a szomjad.
- Óh, szerintem Lord Tyrion meglehetősen nagy ember - szólalt meg Aemon mester az asztal
túlsó végéből. Halkan beszélt, az Éjjeli Őrség magas rangú tisztjei mégis mind elcsendesedtek,
hogy jobban hallják, mit mond a vénember. - Szerintem óriás ő, aki eljött közénk ide, a világ végé-
re.
Tyrion szelíden válaszolt.
- Már sokféle névvel illettek, uram, de az óriás nem sűrűn fordult elő közöttük.
- Mégis - Aemon mester ködös, tejfehér szemei Tyrion arcára meredtek -, én azt hiszem, igaz.
Tyrion Lannister életében először nem talált szavakat. Csak udvariasan meghajtotta a fejét és
ennyit mondott:
- Túl jóságos vagy hozzám, Aemon mester.
A vak öregember elmosolyodott. Apró termetű volt, ráncos és kopasz. Termete megroskadt száz
évének súlya alatt, s számos fémből összeillesztett mesterlánca lazán lógott a nyaka körül.
- Már sokféle névvel illettek, uram - szólalt meg -, de a jóságos nem sűrűn fordult elő közöttük -
ezúttal maga Tyrion járt elöl a kacagásban.
Jóval később, amikor az evés komoly művelete befejeződött és a többiek elmentek, Mormont
hellyel kínálta Tyriont a tűz mellett és egy kupa forralt szeszt töltött neki, amely olyan erős volt,
hogy könnyeket csalt a szemébe.
- A királyi út igen veszélyes idefent északon - mondta a parancsnok iszogatás közben.
- Velem van Jyck és Morrec - felelte Tyrion -, Yoren pedig megint délre megy.
- Yoren csak egy ember. Az Őrség elkísér egészen Deresig - közölte Mormont ellentmondást
nem tűrő hangon. - Három ember elég lesz.
- Ha ragaszkodsz hozzá, uram - sóhajtott Tyrion. - Küldhetnéd az ifjú Havas Jont. Nagyon örül-
ne a lehetőségnek, hogy viszontlássa a fivéreit.
Mormont összeráncolt homlokkal, tűnődve nézett vastag, szürke szakálla mögül.
- Havas? Óh, a Stark-fattyú! Inkább nem. A fiataloknak el kell felejteniük a maguk mögött ha-
gyott életet, fivéreket, anyákat, mindent. Egy látogatás otthon csak olyan érzéseket kavarna fel,
amiket jobb békében hagyni. Én jól ismerem ezeket a dolgokat. A saját vérem... a húgom, Maege
uralkodik a Medve-szigeten a fiam becstelensége óta. Unokahúgaim vannak, akiket sohasem lát-
tam. - Kortyolt egyet az italból. - Amellett Havas Jon csak egy kisfiú. Három erős kard lesz veled,
hogy gondoskodjék a biztonságodról.
- Megható a törődésed, Lord Mormont. - Az erős ital Tyrion fejébe szállt, de annyira nem bódí-
totta el, hogy ne vette volna észre, a Vén Medve akar tőle valamit. - Remélem, meghálálhatom a jó-
ságodat.
- Meghálálhatod - közölte Mormont tompán. - A nővéred a király mellett ül. A bátyád nagy lo-
vag, az apád pedig a leghatalmasabb úr a Hét Királyságban. Szólj náluk az érdekünkben! Beszélj

128