Page 124 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION

- Bizonyos vagy benne, hogy ilyen hamar el kell hagynod bennünket? - kérdezte a parancsnok.
- Több, mint bizonyos, Lord Mormont - felelte Tyrion. - Jaime bátyám aggódni fog, mi történt
velem. Lehet, hogy azt hiszi majd, rávettetek, hogy feketébe öltözzek.
- Bárcsak rávehetnétek - Mormont felvett egy rákollótt és összeroppantotta a tenyerében. Bár
már öreg volt, a parancsnokban még mindig egy medve ereje lakozott. - Te ravasz ember vagy,
Tyrion. Nagy szükségünk lenne ilyen emberekre a Falon.
Tyrion elvigyorodott.
- Akkor felforgatom a Hét Királyságot törpék után és elküldöm őket neked, Lord Mormont -
Miközben nevettek, kiszívta a húst egy rák lábából és másikért nyúlt. A rákok aznap reggel érkez-
tek egy hordó hóban a Keleti Őrségből és rendkívül zamatosak voltak.
Ser Alliser Thorne volt az egyetlen ember az asztalnál, aki még csak el sem mosolyodott.
- Lannister gúnyolódik rajtunk.
- Csak rajtad, Ser Alliser - közölte Tyrion. A nevetés ezúttal idegesen, bizonytalanul hangzott
fel az asztal körül.
Thorne fekete szemei gyűlölettel meredtek Tyrionra.
- Bátor a nyelved ahhoz képest, hogy egy fél férfit sem teszel ki. Talán nekünk kettőnknek ki
kellene mennünk az udvarra.
- Miért? - kérdezte Tyrion. - A rákok itt vannak.
A megjegyzés még nagyobb röhögést váltott ki a körülöttük állókból. Ser Alliser összeszorított
szájjal állt fel.
- Gyere és gúnyolódj acéllal a kezedben!
Tyrion megvizsgálta a jobb kezét.
- Hiszen van acél a jobb kezemben, Ser Alliser, bár úgy tűnik, csak egy villa. Párbajozzunk? -
felpattant a székére és Thorne mellkasa felé kezdett szurkálni az apró villával. Hangos hahotázás
rázta a toronyszobát. A parancsnok szájából rákdarabkák röpködtek, ahogy fuldokolt. Még a holló
is csatlakozott hozzájuk, s hangosan károgott a fölöttük lévő ablakból: „Párbaj! Párbaj! Párbaj!"
Ser Alliser Thorne olyan mereven vonult ki a teremből, mintha egy kardot dugtak volna fel neki
alulról.
Mormont még mindig levegő után kapkodott. Tyrion hátba vágta.
- A zsákmány a győztest illeti! - jelentette be. - Igényt tartok Thorne részére a rákokból!
A parancsnok végül visszanyerte az önuralmát.
- Gonosz ember vagy te, hogy így felbosszantottad a mi Ser Alliserünket - mondta feddőn.
Tyrion leült és kortyolt egyet a borból.
- Ha valaki céltáblát fest a mellkasára, ne lepődjön meg, ha valaki előbb-utóbb nyílvesszőt
ereszt belé. Találkoztam már olyan halottal, akinek több humorérzéke volt, mint a ti Ser
Allisereteknek.
- Ez nem egészen így van - tiltakozott a szállásmester, Bowen Marsh, aki olyan gömbölyű és pi-
ros volt, mint egy gránátalma. - Hallanod kellene, milyen tréfás neveket ad a kölyköknek, akiket
tanít!
Tyrion már hallott egyet-kettőt ezek közül a tréfás nevek közül.
- Le merném fogadni, hogy a kölyköknek is van rá néhány nevük - mondta. - Dörzsöljétek ki a
jeget a szemetekből, jó uraim! Ser Allisernek az istállókat kellene takarítania, nem pedig ifjú harco-
saitokat képeznie!
- Az Őrségnek elegendő istállófiúja van - morogta Lord Mormont. - Úgy tűnik, manapság mást
sem küldenek nekünk. Istállófiúk, besurranó tolvajok és erőszaktevők. Ser Alliser felkent lovag,
azon kevesek egyike, akik feketébe öltöztek, amióta én vagyok a parancsnok. Bátran küzdött Ki-
rályvárnál.
- Csak a rossz oldalon - jegyezte meg Ser Jaremy Rykker szárazon. - Én csak tudom, hiszen ott

127