Page 126 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 126

TYRION
         nekik a szükségleteinkről! A saját szemeddel láthattad, uram. Az Éjjeli Őrség haldoklik. Már alig
         ezren vagyunk. Hatszáz ember itt, kétszáz az Árnyéktoronyban, még kevesebb a Keleti Őrségben, s
         ennek is csak szűk harmada harcos. A Fal száz mérföld hosszú. Gondolkodj el ezen! Ha támadás ér
         bennünket, a fal minden mérföldjére három védő jut.
            - Három és egyharmad - ásított Tyrion.
            Mormont mintha meg sem hallotta volna. Az öregember a tűz felett melengette a kezét.
            - Elküldtem Benjen Starkot, hogy Yohn Royce fia után kutasson, aki az első felderítőútján tűnt
         el. A Royce-gyerek zöld volt még, mint a nyári fű, de ragaszkodott a parancsnoksághoz. Azt mond-
         ta, ez kijár neki, mint lovagnak. Nem akartam megbántani az apját, ezért beleegyeztem. Két olyan
         férfival küldtem ki, akiket az Őrség legjobbjainak tartottam. Én bolond!
            „Bolond", helyeselt a holló. Tyrion felpillantott. A madár lebámult rá fekete gombszemeivel és
         megsuhogtatta a szárnyát. „Bolond", szólalt meg megint. A vén Mormont valószínűleg rossz néven
         venné, ha kitekerné a teremtmény nyakát. Kár...
            A parancsnok azonban nem vett tudomást az idegesítő állatról.
            - Gared majdnem olyan idős volt, mint én és már hosszabb ideje szolgált a Falon - folytatta -,
         mégis, úgy tűnik, megtagadta az esküjét és megszökött. Sohasem hittem volna, főleg róla nem, de
         Lord Eddard elküldte nekem a fejét Deresből. Royce-ról nincs hír. Egy dezertőr, két eltűnt, s most
         Ben Stark sem jelentkezik - mélyet sóhajtott. - Ki vagyok én, hogy őt kerestessem? Két év múlva
         hetven leszek. Túl öreg és túl fáradt vagyok már a teherhez, ami a vállamra nehezedik, de ha lete-
         szem, ki viszi tovább helyettem? Alliser Thorne? Bowen Marsh? Olyan vaknak kellene lennem,
         mint Aemon mester, hogy ne lássam, mik is ők valójában. Az Éjjeli Őrség elkeseredett fiúk és meg-
         fáradt  vénemberek seregévé vált. A ma esti asztaltársaságomtól eltekintve talán húszan vannak,
         akik tudnak olvasni, még kevesebben, akik képesek gondolkodni, tervezni vagy vezetni. Az Őrség
         valaha építkezéssel töltötte a nyarakat és minden parancsnok magasabbra emelte a Falat, mint aho-
         gyan átvette. Most csak arra elég az erőnk, hogy életben maradjunk.
            Halálosan komolyan beszél, jött rá Tyrion. Egy kicsit kínosan érezte magát az öregember miatt.
         Lord Mormont élete javarészét a Falon töltötte, muszáj volt hinnie benne, hogy volt értelme azok-
         nak az éveknek.
            - A király hallani fog a bajaitokról, ígérem! - mondta Tyrion ünnepélyesen. - Beszélni fogok
         atyámmal és Jaime bátyámmal is. - Elhatározta, hogy valóban fog. Tyrion Lannister megtartja a
         szavát. A többit elhallgatta: hogy Robert király nem törődik majd vele, Lord Tywin megkérdezi,
         eszénél van-e, Jaime pedig csak nevetni fog.
            - Te fiatal ember vagy, Tyrion - folytatta Mormont. - Hány telet láttál?
            Tyrion megvonta a vállát.
            - Nyolcat, kilencet. Nem emlékszem.
            - És mindegyik rövid volt.
            - Ahogy mondod, uram - tél közepén született, szörnyű, kegyetlen télben, amelyről a mesterek
         azt mondták, három évig tartott, de Tyrion legkorábbi emlékei a tavaszhoz fűződtek.
            - Amikor kisfiú voltam, azt tartották, hogy a hosszú nyár mindig hosszú telet jelent. Ez a nyár
         már kilenc éve tart, Tyrion, s nemsokára itt a tizedik esztendő is. Gondolkodj el ezen!
            - Amikor én voltam kisfiú - felelte Tyrion -, a dajkám azt mesélte, hogy egy napon, ha az embe-
         rek jók lesznek, az istenek végtelen nyarat ajándékoznak majd a világnak. Talán jobbak voltunk,
         mint gondolnánk és a Nagy Nyár végre beköszöntött. - Elvigyorodott.
            A parancsnokon nem látszott, hogy jól szórakozna.
            - Te nem vagy olyan bolond, hogy elhiggyed ezt, uram! A napok máris rövidülnek. Semmi két-
         ség. Aemon mester üzeneteket kapott a Fellegvárból olyan felfedezésekről, amelyek alátámasztják
         az övéit. A nyár vége a képünkbe bámul! - Mormont kinyújtotta a kezét és megragadta Tyrionét. -
         Meg kell értetned velük! Én mondom neked, uram, közeleg a sötétség. Szörnyű dolgok vannak az
         erdőkben, rémfarkasok, mamutok és hómedvék, amelyek akkorák, mint egy bölény, s álmaimban
         sötétebb formákat is láttam.
            - Álmaidban - ismételte Tyrion. Óriási szüksége lett volna még egy erős italra.

                                                                                              129
   121   122   123   124   125   126   127   128   129   130   131