Page 129 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
dat...
- Rám jutott az éjjeli őrszolgálat - felelte Jon. - Megint. Ser Alliser volt olyan kedves és elintéz-
te, hogy az őrparancsnok különös figyelmet fordítson rám. Úgy látszik, azt hiszi, ha fél éjszaka éb-
ren tartanak, elalszom a reggeli gyakorlatok közben. Eddig csalódást kellett, hogy okozzak nekik.
Tyrion vigyorgott.
- És Szellem megtanult már zsonglőrködni?
- Nem - válaszolta Jon mosolyogva -, de Grenn megállta a helyét Halderrel szemben ma reggel
és már Pyp sem ejti el olyan gyakran a kardját, mint szokta.
- Pyp?
- Pypar a rendes neve. Az a kicsi kölyök a nagy fülekkel. Látta, hogy Grennel foglalkozom és ő
is a segítségemet kérte. Thorne még azt sem mutatta meg neki soha, hogyan kell rendesen tartani
egy kardot. - Észak felé fordult. - Egy mérföldes szakaszt kell őriznem. Sétálsz velem?
- Ha lassan sétálsz - mondta Tyrion.
- Az őrparancsnok azt mondta, hogy sétálnom kell, nehogy megfagyjon a vérem, de nem mond-
ta, milyen gyorsan.
Sétáltak. Szellem Jon mellett lépdelt, mint egy fehér árny.
- Holnap reggel elmegyek - szólalt meg Tyrion.
- Tudom - Jon hangja furcsán szomorú volt.
- Azt tervezem, hogy út közben megállok Deresben. Ha van esetleg valami üzeneted, amit sze-
retnél, ha eljuttatnék...
- Mondd meg Robbnak, hogy én leszek az Éjjeli Őrség parancsnoka és vigyázni fogok a bizton-
ságára, úgyhogy nyugodtan elkezdhet kézimunkát tanulni a lányokkal és beolvasztathatja
Mikkennel a kardokat lópatkónak.
- A bátyád nagyobb, mint én - nevetett Tyrion. - Nem vagyok hajlandó semmilyen üzenetet át-
adni, amellyel esetleg megöletem magam!
- Rickon tudni akarja majd, mikor megyek haza. Ha tudod, próbáld elmagyarázni neki, hol va-
gyok! Mondd meg neki, hogy az övé lehet minden holmim, amíg távol vagyok! Ez tetszeni fog ne-
ki.
Ma az emberek igen sokat kérnek tőle, gondolta Tyrion Lannister.
- Tudod, mindezt levélben is megírhatnád.
- Rickon még nem tud olvasni. Bran... - hirtelen elhallgatott. - Nem tudom, mit üzenjek
Brannek. Segíts neki, Tyrion!
- Miféle segítséget tudnék én nyújtani neki? Nem vagyok mester, hogy könnyítsek a fájdalmain.
Nem tudok varázslatot mondani, ami visszaadná a lábait.
- Nekem segítettél, amikor szükségem volt rá - mondta Havas Jon.
- Semmit sem tettem - felelte Tyrion. - Azok csak szavak voltak.
- Akkor segíts a szavaiddal Branen is!
- Egy bénát kérsz rá, hogy tanítson meg táncolni egy nyomorékot - sóhajtotta Tyrion. - Legyen
bármilyen szívből jövő is a lecke, az eredmény valószínűleg igen groteszk lesz. Én azonban tudom,
milyen szeretni egy fivért, Lord Jégcsap. Bármilyen apró segítségre is futja az erőmből, azt meg-
adom Brannek.
- Köszönöm, Lannister uram! - a fiú lehúzta a kesztyűjét és fedetlen kezét nyújtotta neki. -
Barátom.
Tyrion különös meghatódottságot érzett.
- A rokonságom legnagyobb része is fattyú - mondta fanyar mosollyal -, de te vagy az első bará-
tom. - Lehúzta az egyik kesztyűjét a fogaival és megragadta Jon kezét. A fiú szorítása határozott és
erős volt.
Miután újra felvette a kesztyűjét, Havas Jon hirtelen megfordult és az alacsony, jeges északi
mellvédhez ment. Mögötte a Fal ereszkedett alá élesen, előtte pedig a sötétség és a vadon terült el.
Tyrion utánament. Ott álltak egymás mellett, a világ szélén.
Az Éjjeli Őrség nem engedte fél mérföldnél közelebb az erdőt a Fal északi oldalához. A vasfák,

132