Page 130 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 130
TYRION
őrfák és tölgyek sűrűjét, amely egykor itt nőtt, évszázadokkal ezelőtt kiirtották és széles, nyílt ren-
det vágtak, amelyen egyetlen ellenség sem hatolhatott át észrevétlenül. Tyrion hallott róla, hogy
máshol a Fal mentén, a három erőd között az erdő visszakúszott az évtizedek során és voltak olyan
részek, ahol szürkészöld őrfák és fehér varsafák vertek gyökeret közvetlenül a Fal tövében. A Feke-
te Vár azonban hatalmas étvággyal fogyasztotta a fát és itt a fekete testvérek fejszéi sakkban tartot-
ták az erdőt.
A rengeteg azonban sehol sem volt messze. Innen fentről Tyrion látta a nyílt tisztáson túl felsej-
lő sötét fákat, mint egy második falat, amit az elsővel párhuzamosan építettek, az éj falát. Abban a
fekete erdőben kevés fejszét lendítettek meg eddig, mert ott még a holdvilág sem hatolt át a gyöke-
rek, tövisek és kapaszkodó ágak kusza, ősi szövevényén. Ott a fák óriásira nőttek, a felderítők sze-
rint gondolkodtak és nem ismertek embert. Nem csoda, hogy az Éjjeli Őrség kísértetjárta erdőnek
nevezte.
Ahogy ott állt és a sötétséget bámulta, a legkisebb tűz fénye nélkül, a süvítő széllel és a dárda-
ként a gyomrába hatoló hideggel, Tyrion Lannister úgy érezte, majdhogynem képes lenne elhinni a
Másokról, az éjszakai ellenségről szóló meséket. A grumkinokkal és snarkokkal kapcsolatos tréfái
már egyáltalán nem tűntek olyan mulatságosnak.
- A nagybátyám ott van kint - mondta Havas Jon halkan. A lándzsájára támaszkodott, ahogy a
sötétségbe meredt. - Az első éjjel, amikor felküldtek ide, azt hittem, Benjen bácsi akkor fog vissza-
érkezni és én leszek az első, aki megpillantja, és megfújom majd a kürtöt. Sohasem jött. Sem akkor
éjjel, sem azóta.
- Adj neki időt! - mondta Tyrion.
Messze északon egy farkas vonított. Egy másik, majd egy harmadik is bekapcsolódott. Szellem
felkapta a fejét és figyelni kezdett.
- Ha nem jön vissza - ígérte Havas Jon -,Szellem és én elmegyünk megkeresni őt - a farkas fejé-
re tette a kezét.
- Hiszek neked - mondta Tyrion, helyette azonban arra gondolt: és kifog megkeresni téged?
Megborzongott.
133

