Page 132 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

ARYA
nevetett, Hullen pedig a lovakról kezdett beszélni.
- Szóval a csatalovad, nos, nem biztos, hogy a legmegfelelőbb a tornához. Nem ugyanaz, ó,
nem, egyáltalán nem ugyanaz.
Az emberek már mind hallották ezt korábban. Desmond, Jacks és Hullen fia, Harwin közösen
letorkolták, Porther pedig még több bort rendelt oda.
Aryával senki sem beszélt. Nem bánta. Így szerette. Ha megengedték volna, szívesen étkezik
egymagában is a hálószobájában. Néha így is történt, amikor apjának a királlyal, valami lorddal,
vagy innen-onnan érkezett küldöttel kellett vacsoráznia. Az idő többi részében a nappalijában ettek,
csak apja, ő és Sansa. Aryának ekkor hiányoztak legjobban a fivérei. Ugratni akarta Brant, játszani
szeretett volna a kis Rickonnal és mosolyra fakasztani Robbot. Azt akarta, hogy Jon összekócolja a
haját, „kishúgomnak" szólítsa, és együtt fejezzenek be mondatokat, de egyikük sem volt sehol.
Senki sem maradt neki, csak Sansa, ő pedig nem beszélt vele, hacsak Apa nem kényszerítette erre.
Deresben az esetek legalább felében a Nagy Csarnokban étkeztek. Apja mindig azt mondta,
hogy egy úrnak az embereivel kell étkeznie, ha meg akarja tartani őket. „Ismerd meg az embereket,
akik követnek", hallotta egyszer Arya, amint apja Robbot okítja, „és hagyd, hogy ők is megismer-
jenek téged! Ne várd tőlük, hogy meghaljanak egy idegenért!". Deresben mindig volt egy külön
szék az asztaluknál és Eddard Stark minden nap másik embert hívott meg, hogy csatlakozzon hoz-
zá. Az egyik este Vayon Poole ült oda és a beszélgetés pénzről, kenyérraktárakról, meg szolgákról
folyt. A következő alkalommal Mikkent választották ki és apja őt hallgatta páncélokról, kardokról,
arról, milyen forrónak kell lennie egy kohónak, meg arról, mi a legjobb módja az acél edzésének.
Egy másik napon lehet, hogy Hullen volt soron a lovakról szóló vég nélküli fecsegésével, vagy
Septon Chayle a könyvtárból, vagy Jory, vagy Ser Rodrik, sőt Nan a történeteivel.
Arya semmit sem szeretett jobban, mint apja asztalánál ülni és hallgatni, ahogy beszélgetnek. A
padokon ülő embereket is szerette hallgatni: a harcedzett szabadlovasokat, az előkelő megjelenésű
lovagokat, a fiatal és bátor fegyverhordozókat és az őszülő harcosokat. Hógolyókat hajigált rájuk és
segített nekik süteményeket lopni a konyhából. A feleségeik csontokat adtak neki, ő pedig neveket
talált ki a csecsemőik számára és szörnyeset, kincskeresőset meg várúrnőset játszott a gyermekeik-
kel. Kövér Tom „Lábalatti Aryának" hívta, mert szerinte mindig ott van. Ezt sokkal jobban szerette,
mint a „Lóarcú Aryát".
Ez azonban Deres volt, egy másik világ. Mostanra minden megváltozott. Ez volt az első alka-
lom, hogy az emberekkel együtt ettek, mióta megérkeztek Királyvárba. Arya gyűlölte ezt. Most
gyűlölte a hangjukat, gyűlölte, ahogy nevettek és gyűlölte a történeteket, amelyeket meséltek. Va-
laha a barátai voltak, biztonságban érezte magát a közelükben, de most tudta, hogy mindez hazug-
ság. Hagyták, hogy a királyné megölje Ladyt, ami magában is elég szörnyű volt, de aztán a Véreb
megtalálta Mycah-t. Jeyne Poole elmondta Aryának, hogy olyan sok darabra felvágta, hogy egy
zsákban adták vissza a hentesnek, s a szegény ember először azt hitte, egy malac az, amit levágtak.
Senki sem emelte fel a hangját, húzta ki a kardját, vagy tett bármit, még Harwin sem, aki pedig
mindig olyan bátran beszélt, vagy Alyn, akiből lovag lesz, vagy Jory, aki a testőrség parancsnoka
volt. Még az apja sem.
- A barátom volt - súgta Arya a tányérjába olyan halkan, hogy senki se hallja meg. A bordák
érintetlenül hevertek előtte, már régen kihűltek, vékony zsírréteg dermedt alattuk a tál aljára. Arya
rájuk nézett és rosszul lett. Felállt az asztaltól.
- Hová készülsz, ifjú hölgy? - kérdezte Septa Mordane.
- Nem vagyok éhes - Aryának erőt kellett vennie magán, hogy betartsa az udvariasság szabálya-
it. - Megbocsátotok? - idézte mereven.
- Nem - közölte a septa. - Alig nyúltál az ételhez. Leülsz és kitakarítod a táladat!
- Takarítsd ki te!
Mielőtt bárki megállíthatta volna, Arya az ajtó felé iramodott. A férfiak nevettek, ahogy Septa
Mordane hangosan kiáltozott utána, egyre magasabb és magasabb hangon.
Kövér Tom a posztján volt. A Segítő Tornyába vezető ajtót őrizte. Pislogott, amikor meglátta a
feléje rohanó Aryát és meghallotta a septa kiáltozását.

135