Page 134 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

ARYA
Arya nem tudott hazudni neki. Leszegte a fejét.
Lord Eddard Stark felsóhajtott.
- A kilencéves lányomat a saját kovácsműhelyemből fegyverzik fel, és én semmit sem tudok er-
ről. A Király Segítőjének a Hét Királyságot kellene kormányoznia, én pedig, úgy tűnik, még a saját
háztartásomat sem vagyok képes irányítani. Hogy lehet az, hogy neked van egy kardod, Arya? Hol
szerezted?
Arya az ajkába harapott és nem szólt egy szót sem. Nem fogja elárulni Jont, még az apjuknak
sem.
Egy idő múlva apja így szólt:
- Valójában nem hiszem, hogy számítana. - Szigorúan nézett a kezében heverő kardra. -Ez nem
gyerek kezébe való, főleg nem egy lányéba. Mit szólna Septa Mordane, ha megtudná, hogy egy
karddal játszadozol?
- Nem játszadozom! - bizonygatta Arya. - Gyűlölöm Septa Mordane-t.
- Elég ebből! - apja válasza kurta és kemény volt. - A septa csak a feladatát teljesíti, bár az iste-
nek látják, valóságos küzdelemmé tetted ezt a szerencsétlen asszonynak. Édesanyád és én azzal a
lehetetlen feladattal bíztuk meg, hogy hölgyet faragjon belőled.
- Nem akarok hölgy lenni! - fakadt ki Arya.
- Most azonnal ketté kellene törnöm ezt a játékszert a térdemen és pontot kéne tennem ennek az
ostobaságnak a végére!
- Tű úgysem törne el - mondta Arya kihívóan, de a hangja meghazudtolta a szavait.
- Nocsak, neve is van? - sóhajtott az apja. - Jaj, Arya, vad teremtés vagy, gyermekem!
„Farkasvér", ahogy apám szokta mondani. Lyannában is volt egy csipetnyi, a bátyámban,
Brandonban pedig még több. Mindkettejüknek korai halált hozott - Arya bánatot érzett Apa hang-
jában. Nagyon ritkán beszélt az apjáról vagy a bátyjáról és a húgáról, akik azelőtt meghaltak, hogy
ő megszületett volna. - Lyanna valószínűleg kardot viselt volna, ha az apánk megengedi neki. Néha
rá emlékeztetsz. Még hasonlítasz is rá.
- Lyanna gyönyörű volt - szólalt meg Arya meglepetten. Mindenki ezt mondta. Őróla még soha-
sem mondták ezt.
- Az volt - helyeselt Eddard Stark. - Gyönyörű, makacs és idő előtt halott. - Felemelte a kardot
és kitartotta kettejük közé. - Arya, mit akartál csinálni ezzel a... Tűvel? Kit akartál felnyársalni ve-
le? A nővéredet? Septa Mordane-t? Tudod, mi a kardvívás legelső szabálya?
A lány nem tudott másra gondolni, csak a leckére, amit Jon adott neki.
- A hegyes végével szúrunk! - tört ki belőle.
Apja visszafojtotta a nevetést.
- Igen, azt hiszem, ez a lényege.
Arya kétségbeesetten próbálta megmagyarázni neki, megértetni vele.
- Próbáltam tanulni, de... - a szeme megtelt könnyekkel. - Megkértem Mycah-t, hogy gyakorol-
jon velem. - Hirtelen rátört a fájdalom. Remegve fordult el. - Megkértem - sírta. - Az én hibám volt,
én voltam...
Apja hirtelen megölelte. Gyengéden magához szorította, ő pedig feléje fordult és zokogva hoz-
zábújt.
- Nem, kedvesem - dörmögte. - Gyászold a barátod, de soha ne okold saját magadat! Nem te öl-
ted meg a hentes fiát. Az a gyilkosság a Véreb lelkét terheli, az övét és a kegyetlen nőét, akit szol-
gál.
- Gyűlölöm őket - vallotta be Arya sírástól vörös arccal, szipogva. - A Vérebet, a királynét, a ki-
rályt és Joffrey herceget is! Mindannyiukat gyűlölöm! Joffrey hazudott, nem úgy történt, ahogy
elmondta. Sansát is gyűlölöm. Ő nagyon jól emlékezett rá, csak hazudott, hogy Joffrey szeresse őt.
- Mind hazudunk - mondta az apja. - Vagy tényleg úgy gondoltad, elhiszem, hogy Nymeria el-
futott?
Arya bűnbánóan elpirult.
- Jory megígérte, hogy nem mondja el.

137