Page 137 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS

- A dothraki tenger - mondta Ser Jorah Mormont, ahogy megállította mellette a lovát a gerinc te-
tején.
A kietlen síkság végtelenül nyúlt el alattuk. A roppant terület a távoli horizontig, s még azon is
túl húzódott. Ez tényleg tenger, gondolta Dany. Innentől kezdve nem voltak dombok, nem voltak
hegyek, fák, városok vagy utak, csak a végeláthatatlan fű, amely valóban úgy hullámzott a szélben,
mint maga a tenger.
- Milyen zöld - szólalt meg a lány.
- Itt most igen - bólintott Ser Jorah -, de látnod kellene, amikor virágzik. Sötétvörös virágok a
látóhatár egyik végétől a másikig, akár a vértenger. Ha beköszönt a száraz évszak, az egész világ
bronzszínt ölt. És ez csak hranna, gyermekem. Vagy százféle más fű létezik arrafelé, sárgák, mint a
citrom, narancssárgák, és szivárványszínűek. Azt mondják, Asshain túl, az Árnyékföldön a szel-
lemfű óceánja nő. A szellemül magasabb, mint egy lovas és a szára fehér, mint a tejüveg. Minden
más növényt megöl és éjszakánként az elátkozottak lelke izzik benne. A dothrakiak azt tartják,
hogy egy napon a szellemül elborítja az egész világot, s akkor vége szakad az életnek.
Dany megborzongott a gondolattól.
- Most nem akarok erről beszélni - mondta. - Olyan gyönyörű itt, nem akarok arra gondolni,
hogy minden elpusztul.
- Ahogy óhajtod, Khaleesi - felelte Ser Jorah tiszteletteljesen.
Hangokat hallott maga mögött és hátrafordult. Ő és Mormont maguk mögött hagyták a társaság
többi részét, akik most kapaszkodtak felfelé a gerincre alattuk. A szolgálólánya, Irri és a khasába
tartozó fiatal íjászok hajlékonyak voltak, akár a kentaurok, Viserys azonban még mindig küszkö-
dött a rövid kengyellel és a lapos nyereggel. Itt kint a bátyja nyomorúságos látványt nyújtott. Nem
kellett volna eljönnie. Illyrio tanácsos kérte, hogy maradjon Pentosban, még a háza vendégszeretet-
ét is felajánlotta neki, de Viserys hallani sem akart róla. Eltökélte, hogy Drogóval marad, amíg az
nem törleszti az adósságát, s ő nem kapja meg a megígért koronát.
- Ha pedig megpróbál becsapni, a saját kárán fogja megtanulni, mit is jelent felébreszteni a sár-
kányt! - esküdözött Viserys és kölcsönkapott kardjára csapott. Illyrio csak hunyorított erre és sok
szerencsét kívánt neki.
Dany rájött, hogy most egyáltalán nincs kedve bátyja panaszait hallgatni. Ez a nap túl tökéletes
volt. Magasan felettük a mélykék égen egy zsákmányra leső sólyom körözött. A fűtenger minden
széllökésnél meghajolt és felsóhajtott, az arcát meleg levegő simogatta és Dany békét érzett maga
körül. Nem hagyja, hogy Viserys elrontsa.
- Várj itt - mondta Dany Ser Jorah-nak. - Mondd meg a többieknek, hogy maradjanak itt!
Mondd, hogy én parancsolom!
A lovag elmosolyodott. Ser Jorah nem volt jóképű férfi. Nyaka és vállai akár a bikáé, karját és
mellkasát pedig olyan sűrű és durva fekete szőrzet borította, hogy a fejére nem is maradt belőle. A
mosolya mégis megnyugtatta Danyt.
- Lassan megtanulsz királynéként beszélni, Daenerys.
- Nem királyné vagyok - javította ki Dany -, hanem khaleesi. - Megfordította a lovát és levágta-
tott a gerincen egymagában.
A lejtő meredek volt és sziklás, de Dany félelem nélkül lovagolt, s a vágta öröme és veszélye
szinte dalként zengett a szívében. Viserys egész életében azt mondogatta neki, hogy ő hercegnő, de
míg nem száguldott az ezüstparipán, Daenerys Targaryen egyáltalán nem érezte annak magát.
Eleinte nem volt könnyű. A khalasar az esküvőt követő reggelen bontott tábort és indult el ke-
letre, Vaes Dothrak felé, s a harmadik napon Dany azt hitte, nemsokára meghal. A fenekén véres és
visszataszító nyílt sebek keletkeztek a nyeregtől. A combjairól szinte a nyers húsig ledörzsölődött a
bőr, a tenyere hólyagos lett a gyeplőtől, láb- és hátizmai pedig annyira fájtak, hogy alig tudott leül-
ni. Mire leszállt az est, szolgálólányainak kellett lesegíteniük őt a lóról.

140