Page 141 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
uralkodik felettük, szöges ellentétben állt mindazzal, amit Viserys eddig mondott neki. Ugyanakkor
minél többet gondolkodott Jorah szavain, annál több igazságot talált bennük.
- Te miért imádkozol, Ser Jorah? - kérdezte tőle.
- Az otthonomért - felelte a lovag. A hangja szelíd volt a vágyakozástól.
- Én is az otthonomért imádkozom - mondta neki Dany. El is hitte, amit mondott.
Ser Jorah nevetett.
- Akkor pillants körbe, Khaleesi!
De Dany nem a pusztákat látta, hanem Királyvárat és a Vörös Tornyot, amit Hódító Aegon épít-
tetett. Sárkánytornyot, ahol született. Lelki szemei előtt ezernyi fénnyel ragyogtak, tűz égett min-
den ablakban. Lelki szemei előtt minden ajtó vörös volt.
- A bátyám sohasem szerzi vissza a Hét Királyságot - mondta Dany. Be kellett vallania magá-
nak, hogy a lelke mélyén már hosszú ideje tisztában volt ezzel. Egész életében tudta, csak sohasem
engedte meg magának, hogy kimondja ezeket a szavakat, még suttogva sem. Most azonban ki-
mondta őket Jorah Mormont és az egész világ előtt.
Ser Jorah végigmérte.
- Te gondolod így.
- Képtelen lenne vezetni egy hadsereget, még ha az uram adna is neki egyet - rázta a fejét Dany.
- Nincsen pénze és az egyetlen lovag, aki követi, egy kígyónál is kevesebbre tartja. A dothrakiak
gúnyolódnak a gyengeségén. Sohasem visz haza bennünket.
- Bölcs gyermek vagy - mosolygott a lovag.
- Nem vagyok gyermek! - vágott vissza a lány hevesen. Sarkait a lova véknyába mélyesztette,
vágtára fogta az ezüstöt. Egyre gyorsabban és gyorsabban száguldott, messze maga mögött hagyta
Jorah-t, Irrit és a többieket. A meleg szél belekapaszkodott a hajába, a lenyugvó nap pedig vörösre
festette az arcát. Mire elérte a khalasart, bealkonyodott.
A szolgák egy kis patakocska táplálta tó partján állították fel a sátrát. A dombon álló, fűből font
palotából durva hangok szűrődtek ki. Nemsokára nagy röhögés lesz, amikor a khas tagjai elmesé-
lik, mi történt ma a fűben. Mire Viserys visszasántikál közéjük, minden férfi, asszony és gyerek
tudni fogja a táborban, hogy gyalog jött. A khalasarban nem voltak titkok.
Dany odaadta az ezüstöt a szolgáknak, hogy lássák el és bement a sátrába. A selyem alatt hűvös
volt és félhomály. Ahogy hagyta maga mögött lecsapódni a bejárat takaróját, poros, vörös fénycsík
esett a sárkánytojásokra. Egy pillanatra ezernyi vörösen szikrázó cseppecske villant a szeme elé, s
már el is tűntek.
Kő, mondta magának. Csak kövek, még Illyrio is ezt mondta, a sárkányok mind elpusztultak.
Rátette a kezét a fekete tojásra, ujjait gyengéden szétterítve az ívelt felületen. A kő meleg volt.
Majdnem forró.
- A nap - suttogta Dany. - A nap melegítette fel őket, miközben lovagoltak velük.
Utasította a szolgálólányait, hogy készítsenek fürdőt neki. Doreah tüzet rakott a sátor előtt, Irri
és Jhiqui pedig ezalatt elhozták a nagy rézkádat - amely szintén nászajándék volt -a teherhordó lo-
vaktól és vizet merítettek bele a tavacskából. Amikor a fürdő már gőzölgött, Irri belesegítette, majd
maga is utána lépett.
- Láttál már sárkányt? - kérdezte, mialatt Irri a hátát súrolta, Jhiqui pedig kimosta a homokot a
hajából. Hallott róla, hogy az első sárkányok keletről érkeztek, az Asshain túl elterülő Árnyékföld-
ről és a Jáde-tenger szigeteiről. Talán néhány még mindig él ott, az idegen és vad birodalomban.
- A sárkányok eltűntek, Khaleesi - felelte Irri.
- Meghaltak - helyeselt Jhiqui. - Hosszú-hosszú idővel ezelőtt.
Viserys azt mondta neki, hogy az utolsó Targaryen sárkányok nem több, mint másfél évszázad-
dal ezelőtt pusztultak el, III. Aegon uralkodása idején, akit Sárkányvésznek neveztek. Ez nem tűnt
olyan hosszú időnek Dany számára.
- Mindenhol? - kérdezte csalódottan. - Még keleten is?
A varázslat akkor veszett ki nyugaton, amikor a Végzet lesújtott Valyriára és a Hosszú Nyár
szigeteire és sem varázslattal kovácsolt penge, sem vihardalnokok, sem sárkányok nem állhatták út-

144