Page 146 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN
- Ha úr vagy, megtanulhatnád az úri udvariasságot - felelte a kis ember, nem véve tudomást az
arcának szegezett pengéről. - Úgy látom, apád miden előkelősége a fattyú testvérednek jutott.
- Jon - kiáltott fel Bran Hodor karjaiban.
A törpe megfordult és ránézett.
- Tehát igaz, a fiú él. Alig akartam elhinni. Benneteket, Starkokat nehéz elpusztítani.
- Ti, Lannisterek, jobb, ha az eszetekbe vésitek ezt! - mondta Robb és leeresztette a fegyvert. -
Hodor, hozd ide az öcsémet!
- Hodor - közölte Hodor. Mosolyogva megindult előre és leültette Brant a Starkok magas széké-
be, ahol Deres urai ültek azóta, hogy Észak Királyainak nevezték magukat. A szék hideg kő volt,
amelyet számtalan főúri hátsó koptatott simára. Hatalmas karjain faragott rémfarkasfejek vicsorog-
tak. Bran megmarkolta őket. Használhatatlan lábai ernyedten lógtak. A nagy székben félig csecse-
mőnek érezte magát.
Robb a vállára tette a kezét.
- Azt mondtad, megbeszélnivalód van Brannel. Nos, itt van, Lannister.
Bran kényelmetlenül érezte magát Tyrion Lannister átható pillantása alatt. A törpe egyik szeme
fekete volt, a másik pedig zöld, s mindkettő őrá irányult, tanulmányozta, méregette őt.
- Azt hallottam, igen jó mászó voltál, Bran - szólalt meg végül a kis ember. - Mondd, hogy le-
het, hogy aznap mégis leestél?
- Én soha... - mondta Bran. Sohasem esett le, soha, soha, soha!
- A gyermek semmire sem emlékszik a balesetből vagy abból, hogy felmászott előtte -mondta
szelíden Luwin mester.
- Érdekes - jegyezte meg Tyrion Lannister.
- A fivérem nem azért van itt, hogy a kérdéseidre válaszoljon, Lannister - mondta Robb kurtán. -
Mondd el, amit akarsz és folytasd az utadat!
- Van egy ajándékom a számodra - fordult a törpe Branhez. - Szeretsz lovagolni, fiú?
Luwin mester előrelépett.
- Uram, a gyermek nem képes használni a lábát. Nem tud megülni egy lovat.
- Ostobaság - szögezte le Lannister. - A megfelelő lóval és a megfelelő nyereggel még egy
nyomorék is tud lovagolni.
A szó úgy hatolt Bran szívébe, mint egy kés. Érezte, hogy akarata ellenére könnyek szöknek a
szemébe.
- Nem vagyok nyomorék!
- Akkor én nem vagyok törpe - vágta rá a törpe fanyar mosollyal. - Az apám örvendezni fog, ha
meghallja. - Greyjoy nevetett.
- Miféle lóról és nyeregről beszélsz? - kérdezte Luwin mester.
- Okos lóról - válaszolta Lannister. - A fiú nem használhatja a lábait, hogy irányítsa az állatot,
tehát a lovat kell a lovashoz igazítani. Meg kell tanítani, hogy engedelmeskedjen a gyeplőnek és a
hangnak. Én egy betöretlen egyévessel kezdeném, amely nem esett át egy olyan kiképzésen, amit el
kellene felejtenie. - Összetekert papirost húzott elő az övéből. - Add ezt oda a nyeregkészítőtöknek!
Ő majd gondoskodik a többiről.
Luwin mester elvette az írást a törpétől. Úgy nézett ki, mint egy kíváncsi, szürke kis mókus. Ki-
bontotta és szemügyre vette.
- Értem. Szépen rajzolsz, uram. Igen, ennek működnie kell. Nekem is eszembe juthatott volna.
- Nekem könnyebb volt, mester. Nem sokban különbözik a saját nyergeimtől.
- Tényleg képes leszek lovagolni? - kérdezte Bran. Hinni szeretett volna nekik, de félt. Lehet,
hogy ez is csak egy újabb hazugság volt. A varjú azt ígérte neki, hogy repülni fog.
- Képes leszel - nyugtatta meg a törpe. - Esküszöm neked, fiú, lóháton éppolyan magas leszel,
mint a többiek!
Robb Stark zavartnak látszott.
- Ez valami trükk, Lannister? Kicsoda neked Bran? Miért akarsz segíteni rajta?
- A testvéred, Jon kért rá. Én pedig igen gyengéd szívvel viseltetek a nyomorékok, fattyúk és

149