Page 151 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Amikor Lord Jon tovább gyengült, magam mentem hozzá, de az istenek nem ruháztak fel olyan ha-
talommal, hogy meggyógyíthattam volna.
- Hallottam, hogy elküldted Colemon mestert.
A nagymester lassan és megfontoltan bólintott.
- Elküldtem és attól tartok, Lady Lysa sohasem bocsátja meg ezt nekem. Lehet, hogy tévedtem,
de akkor ezt tartottam a legjobb megoldásnak. Colemon mester olyan, mintha a fiam lenne és senki
sem befolyásolhat engem a képességei megítélésében, de ő fiatal és a fiatalok sokszor nem értik
meg egy idősebb test törékenységét. Fogyasztószerekkel és borsfőzettel tisztította Lord Arrynt és
attól féltem, hogy belehal.
- Mondott neked valamit Lord Arryn az utolsó óráiban?
Pycelle összeráncolta a homlokát.
- A láz végső stádiumában a Segítő több alkalommal a Robert nevet kiáltotta, de hogy a fiát
vagy a királyt hívta, nem tudtam eldönteni. Lady Lysa nem engedte meg a fiúnak, hogy belépjen a
betegszobába, mert attól félt, hogy ő is elkapja a betegséget. A király eljött, órákig ült az ágya mel-
lett, tréfálkozott és a régi időkről beszélt neki, remélve, hogy ezzel jobb kedvre derítheti Lord Jont.
Félelmetes volt nézni azt a vad szeretetet.
- Nem volt semmi más? Nem voltak utolsó szavak?
- Amikor láttam, hogy minden remény elveszett, máktejet adtam a Segítőnek, hogy ne szenved-
jen. Mielőtt végleg lehunyta volna a szemét, súgott valamit a királynak és a feleségének. Egy áldást
a fia számára. Azt mondta, hogy a mag erős. A legvégén már túl zavaros volt a beszéde, hogysem
érteni lehetett volna. A halál csak a rákövetkező reggel jött el érte, de Lord Jon ezután megbékült.
Egy szót sem szólt többé.
Ned még egyet kortyolt a tejből és megpróbált nem émelyegni az édes íztől.
- Nem tűnt fel neked esetleg, hogy valami természetellenes lett volna Lord Arryn halálának kö-
rülményeiben?
- Természetellenes? - az idős mester hangja halk volt, mint a suttogás. - Nem, nem mondhat-
nám. Szomorúság volt benne. A maga módján azonban a halál a legtermészetesebb dolog, Lord
Eddard. Jon Arryn nyugodtan pihen most, megszabadult a terhétől.
- Ez a betegség, ami a hatalmába kerítette - mondta Ned. - Találkoztál már hasonló esettel ko-
rábban, más embereknél?
- Már közel negyven éve vagyok a Hét Királyság nagymestere - felelte Pycelle. - Jó Robert kirá-
lyunk, őelőtte Aerys Targaryen, őelőtte az apja, Második Jaehaerys alatt, sőt néhány rövid hónapig
Jaehaerys apja, a Szerencsés Aegon alatt is, aki az ötödik volt ezen a néven. Több betegséget lát-
tam, mint amennyire képes vagyok emlékezni, uram. Mondok neked valamit: minden eset más és
más és mégis minden eset ugyanolyan. Lord Jon halála semmivel sem volt különösebb bárki más
halálánál.
- A felesége másképp gondolja.
A nagymester bólintott.
- Most jut eszembe, hogy az özvegy méltóságos asszonyod nővére. Ha elnézed egy öregember
nyers beszédét, engedd meg, hogy elmondjam: a bánat még a legerősebb és legfegyelmezettebb
elméket is megzavarhatja, s Lady Lysa sohasem tartozott az ilyen emberek közé. Legutolsó halva-
született gyermeke óta minden árnyékban ellenséget látott, férje halála után pedig végleg összetört
és elveszítette a lába alól a talajt.
- Tehát teljesen biztos vagy benne, hogy Jon Arryn egy váratlan betegségben halt meg?
- Teljesen - felelte Pycelle komoran. - Ha nem betegség, mi más lehetett az oka, jó uram?
- Méreg - mondta Ned halkan.
Pycelle álmos szemei felpattantak. A vén gyógyító kényelmetlenül fészkelődni kezdett a széké-
ben.
- Nyugtalanító gondolat. Nem a Szabad Városokban élünk, ahol az ilyesmi mindennapos dolog.
Aethelmure nagymester azt írta, hogy minden ember ott hordozza a gyilkosságot a szívében, de a
méregkeverő még a megvetést sem érdemli meg - egy pillanatra elhallgatott, s elgondolkodva bá-

154