Page 150 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD

- Lord Arryn halála nagy veszteség volt mindannyiunk számára, uram - mondta Pycelle nagy-
mester. - Örömmel elmondok neked mindent, amit tudok a halála körülményeiről. Kérlek, ülj le!
Óhajtasz esetleg frissítőt? Datolyát például? Van igen finom szilvám is. A bor sajnos már nem az
én gyomromnak való, de megkínálhatlak egy kupa mézzel édesített jeges tejjel. Igen üdítő ebben a
hőségben.
A hőség tagadhatatlan volt. Ned érezte, hogy a selyemtunika a mellkasára tapad. Súlyos, párás
levegő ülte meg a várost, mint egy nyirkos gyapjútakaró és a folyóparton nagy felfordulás keletke-
zett, ahogy a szegények elmenekültek forró, levegőtlen kalyibáikból, hogy a víz mellett találjanak
alvóhelyet maguknak, mert egyedül itt volt némi szellő.
- Ez igen kedves lenne tőled - mondta Ned és helyet foglalt.
Pycelle a hüvelyk- és mutatóujja közé csippentett egy ezüstcsengettyűt és halkan megrázta.
Karcsú szolgálóleány sietett be az emeleti lakószobába.
- Kérlek, gyermekem, hozz jeges tejet a Király Segítőjének és nekem! Jól édesítsd meg!
Amikor a lány elment az italokért, a nagymester összefonta az ujjait, és a kezeit a hasára tette.
- Az egyszerű emberek azt mondják, hogy a nyár utolsó éve mindig a legmelegebb. Ez nem így
van, bár gyakran úgy tűnik, nemde? Az ilyen napokon irigyellek benneteket, északiakat a nyári hó
miatt. - A súlyos, díszes lánc az öregember nyakában halkan csilingelt, ahogy megmozdult ültében.
- Maekar király nyara forróbb volt ennél és majdnem ilyen hosszan is tartott. Voltak bolondok, még
a Fellegvárban is, akik ebből azt a következtetést vonták le, hogy végre eljött a Nagy Nyár, a nyár,
amely sohasem ér véget, ám a hetedik évben hirtelen vége szakadt, volt egy rövid őszünk, majd
hosszú, rettenetes tél köszöntött be. A hőség mégis igen nagy volt, míg tartott. Nappal az óváros
gőzölgött és fuldokolt, s csak éjszaka kelt életre. A folyóparti kertekben sétáltunk és az istenekről
vitatkoztunk. Még mindig emlékszem azoknak az éjszakáknak az illatára, uram! Parfüm és izzad-
ság, a kifakadásig érett dinnyék, barackok és gránátalmák, nadragulya és holdvirág. Fiatal voltam
még, akkor készítettem a láncomat. A hőség nem tikkasztott úgy ki, mint most. - Pycelle szemhéja
olyan vastag volt, hogy úgy látszott, mintha félig aludna. - Bocsáss meg, Lord Eddard! Nem azért
jöttél, hogy ostoba meséket hallgass egy nyárról, amelyet már rég elfeledtek, mire az apád megszü-
letett. Kérlek, nézd el egy öregember merengését! Attól félek, az elme olyan, mint a kard. A régi
berozsdásodik. Ah, itt is van a tejünk! - A szolgálólány letette közéjük a tálcát, Pycelle pedig rámo-
solygott. - Drága gyermekem - felemelte az egyik kupát, megkóstolta és bólintott. - Köszönöm.
Elmehetsz.
Amikor a leány távozott, Pycelle Nedre emelte halovány, vizenyős szemeit.
- Hol is tartottunk? Óh, igen. Lord Arrynról kérdeztél...
- Igen - Ned udvariasan belekortyolt a jeges tejbe. Kellemesen hűs volt, ám túl édes az ő ízlésé-
nek.
- Az igazat megvallva a Segítő már egy ideje nem volt régi önmaga - mondta Pycelle. - Ő és én
sok-sok éven át ültünk együtt a tanácsban, s láttam a jeleket, de én a súlyos terheknek tudtam be
őket, amelyeket már annyi ideje oly hűségesen hordott. Azokra a széles vállakra nehezedett a biro-
dalom minden gondja, s még annál is több. A fia mindig is beteges volt, asszonya pedig annyira
aggódott, hogy alig engedte el a fiút a szeme elől. Ez még egy erős embert is megvisel, Lord Jon
pedig nem volt fiatal. Nem csoda, hogy búskomornak és fáradtnak látszott. Legalábbis én így gon-
doltam akkoriban. Most már kevésbé vagyok biztos a dolgomban. - Megcsóválta a fejét.
- Mit tudsz a végső betegségéről?
A nagymester tehetetlenül tárta szét a kezét.
- Egy nap odajött hozzám és egy bizonyos könyvet kért. Olyan erős és egészséges volt, mint
mindig, bár nekem úgy tűnt, hogy valami nagyon bántja. Másnap reggel görcsös fájdalmai voltak,
olyan beteg volt, hogy fel sem tudott kelni az ágyból. Colemon mester úgy vélte, hogy megfázott a
gyomra. Az idő forró volt, a Segítő pedig gyakran jéggel itta a borát, ami felboríthatja az emésztést.

153