Page 155 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON

Jon éppen azt mutatta meg Dareonnak, hogyan lehet a legjobban bevinni egy találatot oldalról,
amikor az újonc megjelent a gyakorlótéren.
- A lábaidat tedd messzebb egymástól! - szólt rá Dareonra. - Nem szabad elveszítened az egyen-
súlyodat. Ez az. Most pedig fordulj meg, ahogy lecsapsz, add bele a teljes súlyodat az ütésbe!
Dareon megtorpant és felemelte a sisakrostélyát.
- A hét istenre! - mormolta. - Ezt nézd meg, Jon!
Jon megfordult. Sisakja nyílásán át megpillantotta a fegyvertár ajtajában a legkövérebb fiút, akit
valaha is látott. Ránézésre legalább kétszáznyolcvan fontot nyomott. Hímzett köpenyének bundá-
zott gallérja eltűnt a tokája alatt. Hatalmas, kerek holdvilágképének közepén sápadt színű szemek
mozogtak idegesen ide-oda, s kövér, izzadt ujjait testhez álló bársony felsőkabátjába törölgette.
- Azt... azt mondták, hogy ide kell jönnöm... kiképzésre - hebegte senkinek sem címezve.
- Egy uracska - közölte Pyp Jonnal. - Déli, valószínűleg Égikert közeléből. - Pyp beutazta a Hét
Királyságot egy vándorkomédiás társulatával és azzal hencegett, hogy pusztán a beszédéből bárki-
ről megmondja, honnét érkezett és mivel foglalkozik.
A kövér fiú prémes kabátjának mell-részére egy cserkésző vadászt varrtak vörös cérnával. Jon
nem ismerte fel a címert. Ser Alliser Thorne az új tanítványra pillantott és így szólt:
- Úgy látszik, odalent délen kifogytak a vadorzókból és a tolvajokból. Már disznókat küldenek a
Fal védelmére. A te fogalmaid szerint a prém és a bársony jó páncél, Szalonna Uram?
Rövidesen kiderült azonban, hogy az újonc hozott magával saját páncélt, egy kitömött mellényt,
bőr felsőt, páncélinget, mellvértet és sisakot, sőt még egy hatalmas, bőrrel bevont fapajzsot is, ame-
lyet ugyanaz a vadász díszített, amit a kabátján is viselt. Mivel azonban egyik darab sem volt feke-
te, Ser Alliser ragaszkodott hozzá, hogy újra felszerelje magát a fegyverraktárból. Ezzel elment a
fél délelőtt. A fiú hatalmas dereka miatt Donal Noye kénytelen volt szétszedni egy páncélinget és
bőrlemezekkel ellátni az oldalán. Ahhoz, hogy fel tudja tenni a sisakot a fejére, a páncélmesternek
le kellett szerelnie a rostélyt. A bőrszíjak olyan szorosak voltak a lábain és a hóna alatt, hogy alig
bírt mozogni. Amikor teljes harci díszt öltött, az új fiú úgy festett, mint egy túlsütött kolbász, ami
bármelyik pillanatban szétdurranhat.
- Remélem, nem vagy olyan ügyetlen, mint amilyennek kinézel! - mordult fel Ser Alliser. -
Halder, lássuk, mire képes Ser Malacka!
Havas Jon összerezzent. Halder egy kőfejtőben született és kőműves tanoncnak küldték. Tizen-
hat éves volt, magas és izmos, az ütései pedig olyan kemények, amilyet Jon még sohasem érzett.
- Ez rondább lesz, mint egy ringyó segge - súgta neki Pyp és igaza lett.
A küzdelem egy percig sem tartott és a kövér fiú máris a földön hevert és egész testében reme-
gett. Vér szivárgott összetört sisakjából és kövér ujjai közül.
- Megadom magam! - visította. - Elég volt, megadom magam, ne üss meg! - Rast és néhány má-
sik fiú röhögtek.
Ser Alliser még akkor sem fújta le a csatát.
- Állj fel, Ser Malacka! - kiáltott rá. - Vedd fel a kardodat! - amikor a fiú továbbra is a földhöz
lapult, Thorne intett Haldernek. - Addig üsd a kardod lapjával, amíg meg nem találja a lábait! -
Halder próbaképpen odasózott ellenfele felemelt arcára. - Nagyobbat is tudsz te ütni ennél! - biztat-
ta Thorne. Halder mindkét kezével megmarkolta a kardot és olyan keményen sújtott le, hogy a csa-
pás még így, kardlappal is felszakította a bőrruhát. Az új fiú felüvöltött fájdalmában.
Havas Jon tett egy lépést előre. Pyp páncélkesztyűs keze megragadta a vállát.
- Jon, ne! - suttogta az apró fiú, és ideges pillantást vetett Ser Alliser Thorne-ra.
- Felkelni! - ismételte meg Thorne. A kövér újonc kínlódva próbált feltápászkodni, megcsúszott
és megint nagyot puffant a földön. - Ser Malacka kezdi kapiskálni a dolgot - jegyezte meg Ser
Alliser. - Újra!
Halder újabb csapásra emelte a kardot.

158