Page 152 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
mult maga elé. - Amit mondasz, lehetséges, uram, bár én nem tartom valószínűnek. A legegysze-
rűbb mester is ismeri az általános mérgeket, s Lord Arrynen egyetlen jelet sem tapasztaltam. Amel-
lett a Segítőt mindenki szerette. Miféle emberbőrbe bújt szörnyeteg merészelne meggyilkolni egy
ilyen nemes urat?
- Azt mondják, a méreg az asszonyok fegyvere.
Pycelle gondterhelten simogatta a szakállát.
- Azt mondják. Asszonyoké, gyáváké... és eunuchoké - megköszörülte a torkát és egy nagy adag
váladékot köpött a gyékényre. Felettük egy holló károgott hangosan a varjútanyán. - Lord Varys
rabszolgaként született Lysben, tudtad ezt? Ne bízz meg a pókokban, uram!
Egyáltalán nem volt szükséges, hogy erre figyelmeztesse Nedet. Volt valami Varysben, amitől
felállt a hátán a szőr.
- Ezt megjegyzem, mester. És köszönet a segítségedért. Elég idődet raboltam el. - Felállt.
Pycelle nagymester lassan feltápászkodott a székéből és elkísérte Nedet az ajtóhoz.
- Remélem, sikerült egy kicsit hozzásegítenem téged ahhoz, hogy megnyugodj kissé. Ha bármi
más szolgálatot tehetek neked, csak kérned kell.
- Még egy dolog - szólalt meg Ned. - Szeretném megvizsgálni a könyvet, amit Jonnak adtál, mi-
előtt megbetegedett.
- Attól tartok, kevéssé találnád érdekesnek - mondta Pycelle. - Malleon nagymester vaskos
munkája volt az a nagy házak családfáiról.
- Én mégis látni szeretném.
Az öregember kinyitotta az ajtót.
- Ahogy kívánod. Valahol itt kell lennie. Amint megtalálom, elküldetem neked.
- Rendkívül nagylelkű vagy - mondta neki Ned, majd, mintegy utólagos megjegyzésként hozzá-
fűzte: - Még egy utolsó kérdés, ha megbocsátasz. Említetted, hogy a király Lord Arryn ágya mellett
volt, amikor a Segítő meghalt. Vele volt a királyné is?
- Óh, dehogy - válaszolta Pycelle. - Ő és a gyerekek útban voltak Kaszter hegyre a felséges asz-
szony édesapja társaságában. Lord Tywin egész kísérettel érkezett a városba a Joffrey herceg név-
napjára rendezett lovagi torna alkalmából. Nem vitás, azért jött, hogy lássa, ahogy a fia, Jaime el-
nyeri a bajnok koronáját. Ebben sajnos csalódnia kellett. Rám hárult a feladat, hogy Lord Arryn
hírtelen halálának hírét megüzenjem a királynénak. Soha nem küldtem még útjára madarat nehe-
zebb szívvel.
- Sötét szárnyak, sötét szavak - morogta Ned. Ezt a szólást Öreg Nan tanította neki, amikor még
kisfiú volt.
- Így mondják a halaskofák - bólintott Pycelle mester -, de mi tudjuk, hogy ez nem mindig van
így. Amikor Luwin mester madara meghozta a hírt Branről, az üzenet minden igaz szívet felszaba-
dított, nemde?
- Ahogy mondod, mester.
- Az istenek kegyesek - Pycelle meghajtotta a fejét. - Látogass meg, ahányszor csak akarsz,
Lord Eddard. Azért vagyok, hogy szolgáljak.
Igen, gondolta Ned, ahogy az ajtó becsukódott mögötte. De kit?
A szobája felé menet összefutott a lányával, Aryával a Segítő Tornyának kanyargós lépcsőjén.
A kislány malomkörzést végzett a karjaival, miközben próbált egy lábon megállni. A durva kő fel-
horzsolta csupasz lábát. Ned megállt és végignézett rajta.
- Arya, mit csinálsz?
- Syrio azt mondja, hogy a vízi táncosok képesek órákig megállni egy lábujjon. - A karjai vadul
hadonásztak a levegőben, hogy egyensúlyban tartsák.
Ned nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.
- Melyik lábujjukon? - ugratta.
- Bármelyiken - felelte Arya felháborodva a kérdésen. Jobb lábáról átugrott a balra. Veszélyesen
billegett, mielőtt visszanyerte volna az egyensúlyát.
- Muszáj itt gyakorolnod az egy lábon állást? - kérdezte tőle. - Hosszú és kemény dolog leesni

155