Page 153 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
ezeken a lépcsőkön.
- Syrio azt mondja, hogy egy vízi táncos sohasem esik el. - Leengedte a lábát és két talpára állt.
- Apa, Bran most eljön és velünk fog élni?
- Még sokáig nem, kedvesem - felelte neki. - Vissza kell nyernie az erejét.
Arya az ajkába harapott.
- Mi lesz majd Brannel, ha felnő?
Ned letérdelt mellé.
- Még sok éve van rá, hogy megtalálja a választ, Arya. Egyelőre elég annyit tudni, hogy életben
marad.
Akkor éjjel, amikor a madár megérkezett Deresből, Eddard Stark elvitte a lányokat a kastély is-
tenerdejébe, egy kisebb, egyholdnyi ligetbe, ahol szil, éger és fekete pamutfa nézett a folyóra. A
szívfa itt egy hatalmas tölgy volt, amelynek ősi ágait benőtte a vadszőlő. Letérdeltek elé, hogy há-
lát adjanak, mintha varsafa lett volna. Sansa álomba merült, ahogy a hold felkelt, Arya néhány órá-
val később aludt el, összekuporodva a fűben Ned köpenye alatt. A sötétség órái alatt egyedül vir-
rasztott. Amikor a hajnal ráköszöntött a városra, a sárkányvirág sötétvörös virágai vették körül a
fekvő lányokat.
- Branről álmodtam - súgta neki akkor Sansa. - Láttam, ahogy mosolyog.
- Lovag akart lenni - szólalt meg most Arya. - A Királyi Testőrség lovagja. Lehet még belőle
lovag?
- Nem - válaszolta Ned. Nem látta értelmét, hogy hazudjon neki. - De egy nap még lehet belőle
egy hatalmas erőd parancsnoka és bekerülhet a királyi tanácsba. Építhet kastélyokat, mint Brandon,
az Építő, áthajózhat a Napnyugati tengeren vagy felveheti édesanyád vallását és Fősepton lehet be-
lőle - de soha nem fog megint a farkasával szaladgálni, gondolta olyan mély bánattal, amit nem le-
hetett szavakba önteni, vagy egy nővel hálni, vagy a karjába venni a saját fiát.
Arya félrehajtotta a fejét.
- Én is lehetek a király tanácsosa, építhetek kastélyokat és válhat belőlem Fősepton?
- Te - mondta Ned és gyengéd csókot lehelt a homlokára -, hozzámész majd egy királyhoz, ural-
kodni fogsz a kastélyában, a fiaidból pedig lovagok, hercegek és urak lesznek, talán egyikükből
még Fősepton is.
Arya elfintorodott.
- Nem - szólalt meg -, az Sansa. - Behajlította a jobb lábát és újra egyensúlyozni kezdett. Ned
sóhajtott egyet és magára hagyta.
A hálótermében levette az átizzadt selyemruhát és az ágy mellett álló dézsából hideg vizet lo-
csolt a fejére. Ahogy az arcát szárította, Alyn lépett be.
- Uram! - szólította meg. - Lord Baelish vár odakint és bebocsáttatást kér.
- Kísérd a lakószobámba! - utasította Ned. Tiszta tunikát vett elő, a legvékonyabbat, amit csak
talált. - Azonnal fogadom.
Amikor Ned belépett, Kisujj az ablak mellett ücsörgött és a Királyi Testőrség lovagjait nézte,
amint a kardvívást gyakorolják lent az udvaron.
- Ha a vén Selmy agya ugyanolyan fürge lenne, mint a kardja - sóhajtott fel -, a tanács gyűlései
sokkal élénkebbek volnának.
- Ser Barristan van olyan bátor és tiszteletreméltó, mint bárki más Királyvárban - Ned egyre
jobban tisztelte a Testőrség öreg, fehérhajú parancsnokát.
- És olyan fárasztó is - tette hozzá Kisujj -, bár biztos vagyok benne, hogy remekül teljesít majd
a tornán. Tavaly leütötte a lováról a Vérebet, s csak négy éve, hogy bajnok lett.
Az, hogy ki nyeri a tornát, a legkevésbé sem érdekelte Eddard Starkot.
- Van valami különösebb oka a látogatásodnak, Lord Petyr, vagy csupán a kilátást szeretnéd él-
vezni az ablakomból?
Kisujj elmosolyodott.
- Megígértem Catnek, hogy segíteni fogom a nyomozásodat, s ezt teszem.
Ned meglepődött. Ígéret ide vagy oda, képtelen volt rávenni magát, hogy megbízzon Lord Petyr

156