Page 154 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
Baelishben, akit túl okosnak talált.
- Van valamid a számomra?
- Valakim - javította ki Kisujj. - Hogy pontos legyek, négy valakim. Eszedbe jutott kikérdezni a
Segítő szolgálóit?
Ned összeráncolta a szemöldökét.
- Megtenném, ha tudnám. Lady Arryn visszavitte a háza népét a Sasfészekbe.
Ezzel Lysa nem segített rajta. Akik a legközelebb álltak a férjéhez, mind vele mentek, amikor
elmenekült: Jon mestere, az intézője, a testőrparancsnoka, a lovagjai és a vazallusai.
- Háza népének nagy részét - mondta Kisujj -, nem az egészet. Néhányan itt maradtak. Egy ter-
hes konyhalány, aki sietve hozzáment Lord Renly egyik inasához, egy istállófiú, aki csatlakozott a
Városi Őrséghez, egy csaposlegény, akit elcsaptak lopásért és Lord Arryn fegyverhordozója.
- A fegyverhordozója? - ez kellemes meglepetés volt Ned számára. Egy lovag fegyverhordozója
gyakran igen sokat tud gazdája ügyes-bajos dolgairól.
- Ser Hugh a Völgyből - nevezte meg a csatlóst Kisujj. - A király Lord Arryn halála után ütötte
lovaggá a fiút.
- Érte küldök - mondta Ned. - És a többiekért is.
Kisujj összerezzent.
- Uram, volnál olyan kedves és idejönnél az ablakhoz?
- Miért?
- Gyere ide és megmutatom neked.
Ned habozva az ablakhoz lépett. Petyr Baelish könnyed mozdulatot tett a kezével.
- Látod azt a fiút, ott az udvar túlsó végében, a fegyvertár ajtaja mellett, aki a lépcsőknél guggol
és egy kardot élesít olajkővel?
- Mi van vele?
- Varysnek jelent. A Pókot nagyon érdekli a személyed és a tetteid - megfordult az ablakban. -
Most pillants a falra! Nyugatabbra, az istállók fölé. Látod az őrt, aki a sáncnak támaszkodik?
Ned látta a férfit.
- A herélt egy másik besúgója?
- Nem, ez a királynéé. Figyeld meg, hogy remek rálátása van ennek a toronynak a kapujára,
hogy jobban megleshesse, ki jön hozzád látogatóba. Vannak mások is, akiknek személye még előt-
tem is ismeretlen. A Vörös Torony tele van szemekkel. Mit gondolsz, miért egy bordélyban rejtet-
tem el Catet?
Eddard Starknak egyáltalán nem voltak ínyére ezek az intrikák.
- Hét pokol! - szitkozódott. Tényleg úgy tűnt, mintha a falon álló ember őt figyelné. Hirtelen
kényelmetlenül érezte magát. Elment az ablaktól. - Hát ebben az átkozott városban mindenki vala-
kinek a besúgója?
- Azt azért nem mondanám - felelte Kisujj. Számolni kezdett az ujjain. - Nos, ott vagyok én, a
király... bár, ha jobban belegondolok, a király túl sok mindent mond el a királynénak, felőled pedig
nem mondanám, hogy biztos vagyok bármiben. - Felállt. - Van olyan ember a szolgálatodban, aki-
ben vakon és teljes mértékben megbízol?
- Van - válaszolta Ned.
- Ebben az esetben van egy gyönyörű palotám Valyriában, amit nagyon szeretnék eladni neked -
Kisujj huncutul mosolygott. - A bölcsebb válasz a nem lenne, uram, de legyen, ahogy lennie kell.
Küldd ezt az embert Ser Hugh-hoz és a többiekhez! A te mozgásodat figyelemmel kísérik, de még
Varys sem tarthat szemmel mindenkit, aki a szolgálatodban áll, a nap minden percében. - Elindult
az ajtó felé.
- Lord Petyr! - szólt utána Ned. - Én... hálás vagyok a segítségedért. Azt hiszem, hibát követtem
el, amikor nem bíztam meg benned.
Kisujj apró szakállát babrálta.
- Lassan tanulsz, Lord Eddard. A legbölcsebb dolog, amit tettél, mióta leszálltál a lovadról az
volt, hogy nem bíztál meg bennem.

157