Page 156 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON
- Vágj nekünk egy darab szalonnát! - biztatta Rast nevetve.
Jon lerázta magáról Pyp kezét.
- Elég, Halder!
Halder Ser Alliserre nézett.
- A Fattyú megszólal, s a parasztok reszketni kezdenek - szólalt meg a fegyvermester éles, jeges
hangján. - Hadd emlékeztesselek, hogy én vagyok itt a fegyvermester, Lord Jégcsap!
- Nézz rá, Halder! - kiáltotta Jon Haldernek, miközben megpróbált nem odafigyelni Thorne-ra. -
Semmi dicsőség nincs abban, ha egy elesett ellenfelet csapkodunk. Megadta magát! - letérdelt a
kövér fiú mellé.
Halder leengedte a kardját.
- Megadta magát - visszhangozta.
Ser Alliser Havas Jonra szegezte óniksz szemeit.
- Nocsak, úgy tűnik, a mi Fattyúnk szerelmes lett - jegyezte meg, miközben Jon felsegítette a
kövér fiút. - Hadd lássam a pengédet, Lord Jégcsap!
Jon előhúzta a kardját. Csak egy bizonyos pontig mert szembeszállni Ser Alliserrel és tartott tő-
le, hogy már jócskán túl volt ezen a ponton.
Thorne elmosolyodott.
- A Fattyú meg kívánja védeni szerelmes hölgyét, ebből gyakorlatot faragunk! Patkány, Patta-
nás, segítsetek a Kőfejnek! - Rast és Albett csatlakozott Halderhez. - Hárman elegen kell legyetek,
hogy megvisíttassátok Lady Malackát! Csak túl kell jutnotok a Fattyún!
- Maradj mögöttem! - mondta Jon a kövér fiúnak. Ser Alliser gyakran küldött rá két ellenfelet,
de hármat még sohasem. Tisztában volt vele, hogy ma este sebekkel, véresen fog ágyba kerülni.
Felkészült a támadásra.
Pyp hirtelen mellette termett.
- Hárman kettő ellen sportszerűbb lesz! - kiáltotta a kicsiny fiú vidáman. Leengedte a sisakrosté-
lyát és kivonta a kardját. Mielőtt Jon tiltakozhatott volna, Grenn odalépett harmadiknak.
Az udvarra halálos csend borult. Jon magán érezte Ser Alliser tekintetét.
- Mire vártok? - kérdezte Rasttól és a többiektől mézesmázos hangon, de Jon mozdult elsőként.
Haldernek éppen, hogy sikerült időben felkapnia a kardját.
Jon hátrafelé szorította, minden ütéssel támadott, folyamatos visszavonulásra kényszerítve az
idősebb fiút. Ismerd meg az ellenfeledet, tanította egyszer neki Ser Rodrik. Jon ismerte Haldert.
Kegyetlenül erős volt, de türelmetlen és semmi érzéke sem volt a védekezéshez. Csak meg kell hiú-
sítani a kísérleteit, akkor dühében védtelenül hagyja magát. Olyan biztos, mint a napnyugta.
Az udvart betöltötte az acél csilingelése, ahogy a többiek is bekapcsolódtak a küzdelembe körü-
lötte. Jon kivédett egy gonosz ütést a fejére. Az ütközés ereje végighullámzott a karján, ahogy a két
fegyver összecsapott. Oldalról lesújtott Halder bordáira és fojtott, fájdalmas nyögés volt a jutalma.
Az ellentámadás a vállán érte Jont. A páncéling megroppant és fájdalom áradt szét a nyakában, de
Halder egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát. Jon kiütötte alóla a bal lábát, s ellenfele hangos
csattanással, szitkozódva zuhant a földre.
Grenn szilárdan tartotta magát, ahogy Jon tanította neki, így Albettnek nehezebb dolga volt,
mint számított rá, Pypet azonban komolyan szorongatták. A különbség két év és negyven font volt
Rast javára. Jon mögé lépett és megkongatta az erőszaktevő sisakját, mint egy harangot. Ahogy
Rast megtántorodott, Pyp átsiklott a védekező fegyver alatt, leütötte a lábáról és kardját a torkának
szegezte. Addigra Jon továbbállt. Albett, miután két karddal találta szemben magát, meghátrált.
- Feladom! - kiáltotta.
Ser Alliser Thorne undorral nézte a jelenetet.
- Elég volt mára a mutatványosok komédiájából - azzal elment. A mai edzés véget ért.
Dareon felsegítette Haldert. A kőfejtő fia lerántotta a sisakját és dühösen az udvar túlsó végébe
hajította.
- Egy pillanatra azt hittem, végre elkaptalak, Havas!
- Egy pillanatra el is kaptál - felelte Jon. A válla lüktetett a páncél és a bőrruha alatt. Visszadug-

159