Page 157 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
ta a kardját a hüvelyébe és megpróbálta levenni a sisakját, de amikor felemelte a karját, a fájdalom-
tól összerándult a gyomra.
- Majd én! - mondta egy hang. Vastag ujjak oldozták el a sisak szíjait és emelték le a fejéről sze-
líden. - Nagyon megsérültél?
- Már máskor is kaptam sebeket. - Megérintette a vállát és összerezzent. Az udvar lassan kiürült
körülöttük.
Vérfolt látszott a kövér fiú haján ott, ahol Halder kettéhasította a sisakját.
- A nevem Samwell Tarly, Szarv... - elhallgatott és megnyalta a szája szélét. - Úgy értem, Szarv
hegyen éltem, míg... míg el nem jöttem onnét. Azért jöttem, hogy feketébe öltözzek. Az apám Lord
Randyll, az égikerti Tyrellek egyik zászlóhordozója. Én voltam az örököse, csak... - a hangja el-
gyengült.
- Én Havas Jon vagyok, Ned Stark törvénytelen gyereke Deresből.
Samwell Tarly bólintott.
- Én... szóval, ha akarod, szólíthatsz Samnek. Az édesanyám Samnek hív.
- Őt pedig szólíthatod Lord Jégcsapnak - mondta Pyp, aki időközben csatlakozott hozzájuk. - Ne
akard tudni, őt hogyan hívja az anyja!
- Ők ketten Grenn és Pypar - folytatta Jon.
- Grenn a csúnyábbik - vetette közbe Pyp.
Grenn összevonta a szemöldökét.
- Te csúnyább vagy nálam. Az én füleim legalább nem olyanok, mint a denevéré.
- Köszönöm mindegyikőtöknek - mondta a kövér fiú ünnepélyesen.
- Miért nem keltél fel és harcoltál? - érdeklődött Grenn.
- Akartam, tényleg. Csak... nem tudtam. Nem akartam, hogy megint megüssön. - A földre pil-
lantott. - Attól tartok, gyáva vagyok. Az apám mindig azt mondta.
Grenn döbbentnek látszott. Erre még Pyp sem talált szavakat, pedig neki mindenre volt valami
megjegyzése. Miféle férfi jelenti ki magáról, hogy gyáva?
Samwell Tarly úgy látszik, leolvasta a gondolataikat az arcukról. A tekintete találkozott Jonéval,
de gyorsan elkapta, mint egy ijedt állat.
- Én... sajnálom - folytatta. - Nem akarok... nem akarok olyan lenni, amilyen vagyok. - Leverten
elindult a fegyverraktár felé.
Jon utána szólt.
- Megsebesültél! - kiáltotta. - Holnap jobban csinálod majd!
Sam gyászos pillantást vetett hátra a válla felett.
- Nem hiszem - szólalt meg a könnyeivel küszködve. - Sohasem csinálom jobban.
Miután elment, Grenn gondolkodóba esett.
- Senki sem szereti a nyúlszívűeket - mondta nyugtalanul. - Nem kellett volna segítenünk neki.
Mi lesz, ha azt hiszik, mi is nyúlszívűek vagyunk?
- Te túl ostoba vagy ahhoz, hogy nyúlszívű legyél - jegyezte meg Pyp.
- Nem vagyok - vágott vissza Grenn.
- De igen, az vagy. Ha egy medve támadna rád az erdőben, túl hülye lennél, hogy elfuss!
- Nem lennék az - bizonygatta Grenn. - Még nálad is gyorsabban futnék - hirtelen elhallgatott és
összeráncolta a szemöldökét, amikor meglátta a vigyort Pyp arcán és rádöbbent, mit is mondott.
Vastag nyaka bíborvörösre váltott. Jon otthagyta őket, hadd vitatkozzanak, ő pedig visszament a
fegyvertárba, felakasztotta a kardját és kibújt a megviselt páncélból.
Az élet a Fekete Várban egy bizonyos rendszer szerint zajlott. A délelőttök vívással, a délutánok
pedig munkával teltek. A fekete testvérek a legkülönfélébb feladatokkal bízták meg az újoncokat,
hogy kitapasztalják, mihez van a legnagyobb tehetségük. Jon azokat a ritka alkalmakat szerette a
legjobban, amikor Szellemmel az oldalán kiküldték, hogy cserkésszen be vadakat a parancsnok
asztalára. Minden vadászattal töltött napra azonban tucatnyi másik jutott, amit Donal Noye páncél-
termében kellett eltöltenie, ahol a fenőkövet hajtotta, míg a félkarú kovács elhasznált baltákat kö-
szörült vagy a fújtatót kezelte, mert Noye egy új kardot kalapált ki éppen. Máskor üzenetekkel sza-

160