Page 193 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
hiszem, hogy nehezedre esik majd.
Már az ajtónál járt, amikor Ned utána kiáltott.
- Varys!
Az eunuch megfordult.
- Hogy halt meg Jon Arryn?
- Már vártam, mikor hozod fel ezt.
- Mondd el!
- Lys könnyeinek hívják. Ritka és drága szer. Tiszta és édes, mint a víz és nem hagy nyomot.
Kérleltem Lord Arrynt, hogy alkalmazzon előkóstolót, itt, ebben a szobában könyörögtem neki, de
hallani sem akart róla. Csak a legalávalóbb gondolhat ilyen dologra, mondta nekem.
Ned mindent tudni akart.
- Ki adta neki a mérget?
- Minden bizonnyal egy drága, kedves barát, akivel sokszor osztoztak az ételen és italon. Óh, de
melyik? Sok ilyen volt. Lord Arryn kedves, bizalmas ember volt - az eunuch felsóhajtott. - Volt
egy fiú. Mindent Jon Arrynnak köszönhetett, amikor azonban az özvegy elmenekült a Sasfészekbe
a háza népével, ő Királyvárban maradt és egyre gyarapodott. Mindig örömmel tölti el a szívemet,
ha látom, hogy a fiatalok felemelkednek. - A hangja megint olyan volt, mint a korbács, minden
szava fájdalmas csapás. - Biztosan pompásan szerepelt volna a tornán fényes, új páncéljában, fél-
holdakkal a palástján. Kár, hogy túl korán halt meg, mielőtt beszélhettél volna vele...
Ned maga is úgy érezte, mintha megmérgezték volna.
- A fegyverhordozó! - nyögte ki végül. - Ser Hugh!
Kerék a kerékben és megint újabb kerekek. Ned feje hasogatott.
- Miért? Miért most? Jon Arryn tizennégy éve volt Segítő. Mit tett, hogy meg kellett szabadul-
niuk tőle?
- Kérdéseket tett fel - közölte Varys és kicsusszant az ajtón.

196