Page 192 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
Ned érezte, hogy felforr benne a düh.
- Te tudtál erről az összeesküvésről, mégsem tettél semmit!
- Én besúgóknak parancsolok, nem harcosoknak.
- Előbb is megkereshettél volna.
- Óh, igen, ez így van. Te pedig egyenesen a királyhoz futottál volna, ugye? És ha Robert hallott
volna erről a veszedelemről, mit tett volna? Nem is tudom.
Ned elgondolkozott ezen.
- Nem törődött volna az egésszel és csakazértis részt vett volna a küzdelemben, hogy megmu-
tassa, nem fél tőlük.
Varys széttárta a karját.
- Még egy vallomással tartozom, Lord Eddard. Kíváncsi voltam, mit fogsz tenni. Miért nem jöt-
tem hozzád, kérdezed, s én csak azt felelhetem erre: nem bíztam benned, uram!
- Te nem bíztál bennem? - Nedet ez őszintén megdöbbentette.
- A Vörös Toronyban kétféle ember él, Lord Eddard - magyarázta Varys. - Olyan, aki hűséges a
királysághoz és olyan, aki csak saját magához hűséges. Egészen ma reggelig nem tudtam eldönteni,
te melyik csoportba tartozol... így hát vártam... és most már biztosan tudom. - Kövérkés arcán apró
mosoly jelent meg és saját arca egy pillanatra eggyé vált nyilvános maszkjával. - Kezdem érteni,
miért fél tőled annyira a királyné. Igen, kezdem érteni.
- Te vagy az, akitől félnie kellene - mondta Ned.
- Nem. Én az vagyok, aki vagyok. A király használ engem, de szégyelli. A mi Robertünk hatal-
mas harcos és egy ilyen férfi megveti a besúgókat, a kémeket és az eunuchokat. Ha egy szép napon
Cersei azt súgja majd a fülébe, „öld meg azt az embert!", Ilyn Payne egy szempillantás alatt meg-
szabadít a fejemtől és ki fogja gyászolni szegény Varyst? Sem északon, sem délen nem költenek
dalokat pókokról. - Kinyújtotta puha kezét és megérintette Nedet. - De téged, Lord Stark... azt hi-
szem... nem, tudom... nem öletne meg még a királynéja kedvéért sem és lehet, hogy ebben van a
megváltásunk.
Ez már túl sok volt. Egy pillanatig Eddard Stark semmit sem szeretett volna jobban, mint visz-
szatérni Deresbe, észak tiszta egyszerűségébe, ahol a tél és a Falon túli vadak az ellenség.
- Biztosan van Robertnek más hűséges barátja is - tiltakozott. - A fivérei, a...
- ...felesége? - fejezte be Varys gúnyos mosollyal. - A fivérei gyűlölik a Lannistereket, ez igaz,
de a királyné gyűlölete és a király szeretete ugyebár nem egy és ugyanaz a dolog. Ser Barristan a
becsületét szereti, Pycelle nagymester a tisztségét, Kisujj pedig Kisujjt.
- A Királyi Testőrség...
- Papírpajzs - vágta rá az eunuch. - Legalább próbálj meg nem ennyire meglepettnek látszani,
Lord Stark! Jaime Lannister maga is a Fehér Kardok Felesküdött Testvére és mindketten tudjuk,
mit ér az esküje. Azok az idők, amikor olyan férfiak viselték a fehér palástot, mint Ryam Redwyne
és Aemon herceg, a Sárkánylovag, elmúltak. Már csak a dalokban élnek. A mai hétből egyedül Ser
Barristan Selmy van igazi acélból, ő pedig öreg. Ser Boros és Ser Meryn szőröstül-bőröstül a ki-
rályné háziállatai és a többiekkel kapcsolatban is vannak aggályaim. Nem, uram, ha a kardok ko-
molyan előkerülnek, te leszel Robert Baratheon egyetlen igaz barátja.
- El kell mondani Robertnek! - mondta Ned. - Ha mindaz, amit mondasz, igaz, vagy akár csak
egy része is igaz, a királynak hallania kell róla!
- Ugyan milyen bizonyítékot tárhatnánk elé? Az én szavamat az övék ellen? A kismadaraimat a
királyné ellen, a Királyölő ellen, a fivérei és a tanácsa ellen, Kelet és Nyugat Kormányzói ellen,
Kaszter hegy hatalma ellen? Kérlek, küldj inkább rögtön Ser Ilynért, így megtakarítunk némi időt.
Tudom, hová vezet ez az út.
- Ha viszont mégis igaz, amit állítasz, csak kivárnak és újabb kísérletet tesznek.
- Ez bizonyosan így lesz - sóhajtott Varys -, sőt attól tartok inkább előbb, mint utóbb. Nagyon
nyugtalanítod őket, Lord Eddard. A kismadaraim azonban figyelni fognak és mi ketten talán meg-
előzhetjük őket. - Felállt és megint a fejébe húzta a csuklyát. Az arca újra eltűnt. -Köszönöm a bort.
Beszélünk még. Ha legközelebb találkozunk a tanácsban, bánj velem a szokott megvetéssel. Nem

195