Page 197 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Morrec komoran és nyomorultul kuporgott egymás mellett. Mohor vigyázott rájuk lándzsájára
támaszkodva. Kerek vassisakot viselt, amitől úgy nézett ki, mintha fazék lenne a fején. Marillion,
a dalnok ott ült a közelben, a hárfáját olajozta és azon panaszkodott, mennyire árt a nedvesség a
húroknak.
- Pihennünk kell egy keveset, úrnőm - mondta éppen Ser Willis Wode Catelyn Starknak,
ahogy Tyrion közeledett feléjük. A lovag Lady Whent embere volt. Merev tartású volt és közö-
nyös, de ő állt fel először és sietett Catelyn Stark segítségére a fogadóban.
- Ser Willis helyesen beszél, úrnőm - szólalt meg Ser Rodrik. - Ez már a harmadik ló, amit el-
veszítünk...
- A lovaknál többet is elveszítünk, ha a Lannisterek utolérnek - figyelmeztette őket az asz-
szony. Az arca beesett volt és kifújta a szél, de mit sem veszített elszántságából.
- Itt elég kicsi az esélye - jegyezte meg Tyrion.
- Az úrnő nem kérdezte a véleményedet, törpe! - mordult rá Kurleket, egy hatalmas, kövér fa-
jankó, akinek rövidre nyírt haja és disznóképe volt. A Brackenek közé tartozott, Lord Jonos
fegyvereseként szolgált. Tyrion igyekezett megtanulni mindegyikük nevét, hogy később megkö-
szönhesse, amiért ilyen gyengéden bántak vele. Egy Lannister mindig visszafizeti az adósságait.
Kurleket egy nap megtanulja ezt, ahogy a barátai, Lharys és Mohor is, meg a jó Ser Willis, Bronn
és Chiggen, a zsoldosok. Marillion számára, aki derekasan küszködöt, hogy rímeket faragjon a
„törpe", illetve a „görbe" szavakból az őt ért gyalázatot megéneklő dalhoz, a hárfájával meg a
szép tenor hangjával együtt különösen kemény leckét tartogatott.
- Hadd beszéljen! - parancsolta Lady Stark.
Tyrion Lannister leült egy sziklára.
- Mostanra az üldözőink valószínűleg a Nyak környékén vágtatnak a királyi úton, a hazugsá-
god nyomában... feltéve persze, hogy üldöznek bennünket, ami távolról sem biztos. Óh, afelől
nem kételkedem, hogy az üzenet elért apámhoz... de az apám nem szeret engem túlságosan, így
egyáltalán nem vagyok bizonyos benne, hogy a kisujját is mozdítaná értem. - Ez csak félig volt
hazugság. Lord Tywin Lannister fikarcnyit sem törődött torzszülött fiával, de azt nem tűrte el,
hogy folt essék háza becsületén. - Ez kegyetlen vidék, Lady Stark. Nem számíthatsz segítségre,
míg el nem érjük a Völgyet és minden ló elvesztése csak még jobban megterheli a többit. Még
ennél is rosszabb azonban, hogy az én elvesztésemet is kockáztatod. Kicsi vagyok és nem túl
erős. Ha meghalok, mi a célja az egésznek? - Ez egyáltalán nem volt hazugság. Tyrion nem tudta,
meddig bírja még ezt a tempót.
- Mondhatjuk úgy is, hogy a halálod a célja az egésznek, Lannister - felelte Catelyn Stark.
- Nem hiszem - mondta Tyrion. - Ha azt akarnád, hogy meghaljak, csak szólnod kellett volna,
s valamelyik rendíthetetlen barátod boldogan rajzol nekem egy vörös mosolyt. -Kurleketre pillan-
tott, de a férfi túl ostoba volt, hogysem megértette volna a gúnyt a megjegyzésében.
- A Starkok nem gyilkolnak meg embereket az ágyukban.
- Ahogyan én sem - vágta rá a törpe. - Megismétlem: nem volt részem a fiad elleni gyilkossági
kísérletben.
- A gyilkos a te tőrödet használta.
Tyrion érezte, ahogy növekszik benne a harag.
- Nem az én tőröm volt! - kiáltotta. - Hányszor kell még megesküdnöm erre? Lady Stark,
higgy rólam, amit akarsz, de nem vagyok ostoba. Csak egy bolond fegyverezne fel egy közönsé-
ges útonállót a saját tőrével.
Egy pillanatra mintha a kétely szikráját látta volna az asszony szemében, az azonban így szólt:
- Miért hazudna nekem Petyr?
- Miért szarnak a medvék az erdőben? - tudakolta a törpe. - Mert ez a természetük. A Kisujj-
hoz hasonló embereknek a hazugság olyan könnyen jön, mint a lélegzetvétel. Neked ezt minden-
kinél jobban kellene tudnod.
Az asszony egy lépést tett felé. A vonásai megkeményedtek.
- Mit jelentsen ez, Lannister?

200