Page 195 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Legalább tucatnyi kard válaszolt a Stark segélykérésére: a harrenhaliak, a három Bracken, két
visszataszító zsoldos, akikről lerítt, hogy gondolkodás nélkül végeznének vele és néhány bolond
erdei bandita, akiknek nyilván fogalmuk sem volt róla, mit cselekszenek. Mije volt velük szem-
ben Tyrionnak? Egy tőr az övében, meg két ember. Jyck elég jól bánt a karddal, de Morrecre nem
igazán lehetett számítani, ő részben lovász, részben szakács, részben pedig testőr volt, nem kato-
na. Ami pedig Yorent illeti, bármi volt is a véleménye, a fekete testvérek felesküdtek, hogy nem
vesznek részt a királyság viszályaiban. Yoren semmit sem tett volna.
A fekete testvér valóban csendesen félreállt, amikor a Catelyn mellett álló öreg lovag így
szólt:
- Vegyétek el a fegyvereiket!
A Bronn nevű zsoldos előrelépett, hogy kivegye Jyck kezéből a kardját és megszabadítsa őket
a tőreiktől.
- Jól van - mondta az öregember, ahogy a teremben érezhetően csökkent a feszültség. - Kitű-
nő.
Tyrion felismerte a zord hangot: Deres fegyvermestere volt az, szakáll nélkül.
Vöröses nyál fröcsögött a kövér fogadós szájából, ahogy Catelyn Starknak könyörgött:
- Ne öljétek meg itt!
- Ne öljétek meg sehol! - szorgalmazta Tyrion.
- Vigyétek máshová, nem akarok itt vért, úrnőm, nem akarok bajt a nagyúrral!
- Visszavisszük Deresbe - mondta az asszony. Tyrion elgondolkodott. Esetleg... Addigra volt
alkalma körülnézni a teremben és jobban felmérni a helyzetet. Nem volt teljesen elkeseredve at-
tól, amit látott. Óh, a nő okos, semmi kétség. Kényszerítsd őket uraik apád felé tett esküjének
nyílt vállalására, majd hívd segítségül őket, ráadásul úgy, mint egy gyenge asszony, igen, ez fi-
nom. A sikere azonban nem olyan teljes, mint szeretné. Első ránézésre lehettek vagy ötvenen a
teremben. Catelyn Stark segélykérése mindössze tucatnyi embert mozgósított, a többiek zavartan,
ijedten vagy barátságtalanul bámultak. A Freyek közül csak ketten mozdultak meg, nyugtázta
Tyrion és ők is azonnal visszaültek, amikor a kapitányuk nem reagált. Ha mert volna, el is moso-
lyodik.
- Akkor tehát Deres - szólalt meg inkább. Az bizony hosszú vágta, ezt maga is tanúsíthatta, hi-
szen éppen most tette meg az ellenkező irányban. Annyi minden történhet az úton. - Az apám ag-
gódni fog, mi történt velem - tette hozzá és elkapta a fegyveres férfi pillantását, aki felajánlotta
neki, hogy átadja a szobáját. - Csinos jutalmat fizet annak, aki hírül viszi neki, mi történt itt a ma.
Lord Tywin természetesen nem tenne ilyen dolgot, de Tyrion bepótolná, ha visszanyeri a sza-
badságát.
Ser Rodrik az úrnőjére pillantott. Az arca nyugtalanságot árult el, ami érthető volt.
- Az emberei velünk jönnek - jelentette be. - A többieknek pedig megköszönjük, ha hallgatnak
arról, amit itt láttak.
Tyrionnak komoly erőfeszítésébe került, hogy ne nevesse el magát. Hallgatnak? A vén bo-
lond. Hacsak nem viszi magával az egész fogadót, a hír szárnyra kap abban a pillanatban, hogy
kiteszik a lábukat. A szabadlovas az arannyal a zsebében úgy repül majd Kaszter Hegyre, mint a
nyíl. Ha ő nem, hát majd valaki más. Yoren elviszi a hírt délre. Az a bolond dalnok még valami
balladát is költhet belőle. A Freyek jelentik uruknak és csak az istenek tudhatják, mit fog tenni.
Lehet, hogy Lord Walder Frey Zúgóra esküdött fel, de óvatos ember volt, aki azért ért meg ilyen
magas kort, mert mindig ügyelt rá, hogy a győztes oldalon álljon. Legalábbis el fogja küldeni a
madarait délre, Királyvárba, sőt könnyen lehet, hogy ennél többre is vállalkozik majd.
Catelyn Stark nem fecsérelte az időt.
- Azonnal indulnunk kell. Friss lovakra és ellátmányra van szükségünk az útra. Ti emberek,
tudjátok meg, hogy a Stark ház örök hálával tartozik nektek. Ha közületek bárki úgy dönt, hogy
segít nekünk a foglyok őrzésében és Deresbe szállításában, ígérem, gazdagon megjutalmazom -
csak ennyi kellett. A bolondok gyorsan előre is léptek. Tyrion figyelmesen szemügyre vette az
arcukat. Valóban megkapják a jutalmukat, ezt megfogadta magában, de lehet, hogy nem úgy,

198